A triatlon világában a tapasztalat és a fiatalos lendület gyakran találkozik, de ritkán alkotnak olyan inspiráló egységet, mint Kuttor-Bragmayer Zsanett és Horváth Karol esetében. A Magyar Triatlonszövetség podcastjában két különböző generáció, két eltérő életút, mégis egyazon cél: a 2028-as Los Angeles-i olimpia került középpontba.
Hogyan lesz egy sportágból életforma?
Mindkét versenyző már gyermekkorában megismerkedett a triatlonnal, de útjuk eltérően alakult. Zsanett kilenc évesen kezdett el sportolni, számos más sportág kipróbálása után találta meg a helyét a triatlonban. Úszásban kimagasló tehetség volt, de az egyhangúság miatt váltott, és azóta is ebben a sportban remekel. Karol pedig már hat-hét évesen belevetette magát a triatlonba, az egyik osztálytársa inspirálására csatlakozott a sportághoz.
Zsanett az évek során számos nagy nemzetközi versenyen bizonyított, köztük a tokiói olimpián, ahol a 12. helyen végzett, Karol pedig fiatal titánként már U23-as világbajnoki címet is szerzett.
Az élsport és a hétköznapi kihívások
A két versenyző nemcsak a versenypályán, hanem a mindennapokban is más-más kihívásokkal néz szembe. Zsanett jelenleg az anyaság és a profi sport egyensúlyozásának kihívásait éli meg, hiszen augusztusban várható az első gyermeke. Mégis, hosszú távú terveiben a sport világa továbbra is központi szerepet játszik – 2026-ban újra versenybe szeretne állni, és már azt is pontosan tudja, mikor és hogyan tér vissza az edzésekhez.
Karol eközben az egyetemi tanulmányok és az élsport összehangolásának nehézségeit tapasztalja meg. Környezetmérnöki tanulmányai mellett a lehető legmagasabb szinten versenyez, és már most az olimpiai kvalifikációra készül. Elmondása szerint az egyetem biztosít támogatást és rugalmasságot, így az élsport és a tanulás nem zárja ki egymást – de komoly szervezést igényel.
Mentális és fizikai felkészülés a csúcsra
A triatlon nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is rendkívüli kihívást jelent. Zsanett olimpiai tapasztalatainak köszönhetően tudatosan építi a mentális erejét, és a pszichológiai felkészülés számára mindig is kulcsfontosságú volt. Tokióban az élen bringázott, ami számára az egyik legemlékezetesebb pillanat volt. Karol pedig a 2023-as U23-as világbajnokság előtt más hozzáállást próbált ki: nem csak a lehető legjobb eredmény elérése lebegett a szeme előtt, hanem konkrétan a győzelemre fókuszált – és ez végül sikerre is vezette.
Közös cél: a 2028-as Los Angeles-i olimpia
Bár élethelyzetük különbözik, mindkettejük végső célja ugyanaz: ott lenni a 2028-as olimpián és történelmet írni a magyar triatlon számára. Zsanett számára a következő évek a visszatérésről és az újbóli építkezésről szólnak, míg Karol előtt az első olimpiai kvalifikáció lehetősége nyílik meg.
A magyar triatlonsport jelenleg erős generációváltás előtt áll, és Zsanett szerint ez kifejezetten jót tesz a versenyzőknek. A női mezőnyben sosem volt ennyire komoly rivalizálás, ami mindenkit jobb teljesítményre sarkall. Ha minden a tervek szerint alakul, Magyarország akár három versenyzővel is ott lehet az olimpiai mezőnyben, és a mixváltóban is komoly esélyek nyílhatnak a jó szereplésre.
A triatlon több, mint sport – életforma és közösség
Mindketten kiemelik, hogy a triatlon nemcsak egyéni teljesítményről szól, hanem egy összetartó közösségről is. A versenyek családias hangulata, az amatőr és profi sportolók együttműködése, valamint az edzők és csapattársak támogatása mind hozzájárul ahhoz, hogy ez a sportág egyre több embert vonzzon.
A Magyar Triatlon Szövetség podcastjának üzenete egyértelmű: „Lépd át a lehetetlent!” A triatlonban mindig van egy újabb kihívás, egy újabb cél – legyen az egy első sprintverseny vagy egy olimpiai érem megszerzése. Kuttor-Bragmayer Zsanett és Horváth Karol példája is azt mutatja, hogy ha elég elszánt vagy, nincs lehetetlen.
