A 21 éves Kovács Gyula az idei szezonban bizonyította: már a felnőttek között is számolni kell vele. A nyáron alapembere volt a Melillában történelmi Európa-bajnoki bronzérmet szerző magyar vegyes váltónak, bemutatkozhatott a világbajnoki sorozatban (WTCS), Wollongongban pedig a 6. helyen végző U23-as váltót erősítette. A fiatal tehetséggel a szintlépés évéről beszélgettünk.
A magyar triatlon berobbanó új generációjának – a Kropkó testvérek és Szalai Fanni mellett – Kovács Gyula is oszlopos tagja. Szezonja tele volt mérföldkövekkel: a korosztályos világbajnoki 6. hely és a történelmi felnőtt mixváltós Eb-bronz mellett augusztus végén a legmagasabb szinten, a vb-sorozatban is bemutatkozhatott.
A 21 éves versenyző éve már korán, fedett pályán lendületet vett.
– A nemzetközi szezonom márciusban, a liévini fedett pályás világkupán kezdtem meg, ami tavaly után most is nagy löketet adott az évnek. A szezon csúcspontját az Európa-bajnokságra tenném, ahol jó volt részese lenni a történelmi mixváltó-sikernek. Ha jól tudom, korábban csak egyszer volt magyar felnőttcsapat bronzérmes az Eb-ken – emlékezett vissza a sikerre Kovács Gyula.
A folytatásban a csapatszellem építésére is nagy hangsúly került. Az Eb után a válogatott Livignóba utazott edzőtáborba, ami egy új kezdeményezésnek köszönhetően szélesebb körben zajlott.
– Szeretek Lehmann Csongival és Kiss Gergővel edzeni, de itt most több másik válogatott versenyző is csatlakozott hozzánk. Remélem, később is lesznek hasonlók – tette hozzá.
A felkészülést a karrierje első futama követte a „legmélyebb vízben”. A vb-sorozat (WTCS) franciaországi állomásán a 41. helyen zárt. Bár az eredményen még javítana, a tapasztalatot felbecsülhetetlennek tartja.
– Nagy mérföldkő ez nekem. Most először tapasztalhattam meg, mekkora ugrás van a világkupa és a WTCS között. Pörgős verseny volt, mivel sprinttávot rendeztek, ami még intenzívebbé tette. Már a rajttól fogva nagy menés volt, egyetlen pillanat sem volt közben, amikor csak úgy nézegette volna egymást a sor. Bízom benne, hogy jövőre még több verseny rajtlistájára fel fogok tudni kerülni.
A vb-felkészülés hajrája Spanyolországban, a Sierra Nevadán zajlott Lehmann Csongor társaságában, majd egy római világkupa-kitérő (24. hely) után következett a szezonzáró Ausztráliában.
– Wollongongban jó formában versenyeztem, de az U23-as egyéni futamban sajnos rossz pozícióba kerültem a start után. Messzire kerültem a bójáktól, kívül túl nagy hullámokat kaptam, ezért lecsúsztam az első sorról. Ez végzetes volt a top tízről szőtt álmaimmal kapcsolatban, így lettem a huszadik. Aztán volt egy-két nap pihenőm felkészülni a mixváltóra, ami nekem nagyon jól ment, de sajnos csapatszinten becsúszott egy olyan hiba, ami benne van, senki sem tehetett róla.
A magyar vegyes váltó szerinte aznap is nagyon jól működött együtt. Erősségüknek tartja a fiatalságot és a frissességet, és úgy látja: a javuló egyéni eredményeik alapján egyre inkább versenybe tudnak szállni a legjobb nemzetekkel. Nem véletlenül szeretne 2026-ban is nagyot alkotni – egyéniben és csapatban is.
– Még van két évem U23-asként, ismét szeretnék kijutni az Eb-re és a vb-re is. Jó lenne, ha egyre rutinosabbnak és magabiztosabbnak érezném magam, ebben a minél több világkupa- és WTCS-indulás segítene. A kerékpárt mondanám a legnagyobb erősségemnek, már juniorként is könnyebben át tudtam venni a felnőttek tempóját. A legnagyobb fejlődési lehetőség a futásban van, mivel ez a záró szám, ezért mindig ebben van a legtöbb potenciál. Figyelni kell rá, hogy ne legyen túlterheltség, de edzőmmel, Lehmann Tiborral eddig is szépen, fokozatosan építkeztünk.
