A 17 éves Szalai Fanni még csak jövőre lép be hivatalosan a junior korosztályba, de Wollongongban már a második világbajnoki ezüstérmét szerezte meg ebben a korcsoportban. A legtöbb sportoló egy életre elégedett lenne ezzel, Fannit azonban a célban csalódottnak láttuk: ő nyerni ment. A felnőtteket már most megszorongató, a magyar vegyes váltóval Európa-bajnoki bronzérmes tehetséggel beszélgettünk maximalizmusról, a „mumus” legyőzéséről, a tökéletes úszás titkáról és a Testnevelési Egyetemről.
Így majdnem három hét távlatából mi az első, ami eszedbe jut a világbajnokság kapcsán?
- Sokan mondták, akik a tévében nézték a versenyt, hogy a célban nem tűntem annyira boldognak. Ez sajnos így volt, mert nem úgy jött ki a lépés, mint ahogyan szerettem volna, pedig jól mentek az edzések és jó formában érkeztem meg a vb-re. Így utólag már azt mondhatom, büszke vagyok a teljesítményemre és örülök neki, hogy sikerült egész évben kiegyensúlyozottnak lennem.
Ezek szerint győzni mentél Wollongongba. Mennyire kedvezett neked a futam alakulása?
- A mezőny erősnek számított, a vb-ken mindenki ott van, aki számít. Az úszás után némi megnyugvást adott, hogy Ambre Grasset nem tudott velünk együtt az élen kijönni a vízből, ez megnyugtatott a kerékpározás előtt. Ő nagy mumusom, az Eb-n is ő előzött meg. A bicikli elején nagyon igyekeztem, hogy nehogy felérjen a bollyal, ezért sokat dolgoztunk a német Kjara Reckmann-nal. Az, hogy kevesebben voltunk elöl, megnövelte a biztonságérzetem, igaz, a korábbi évekkel ellentétben már a nagyobb csoportokban sem félek, megszoktam az olyan helyzeteket is. Aztán futásban Léa Houart és én hamar elszakadtunk, másfél körig együtt is mentünk az első helyen, de aztán az erős biciklis rész miatt elkapott a sav. Nem bírtam ki a tempóváltását, ekkor kicsit elkapott a pánik és a szomorúság is, hogy idén se lesz meg a világbajnoki cím, de aztán gyorsan helyre raktam magam és saját tempóban befutottam a második helyen.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek 2025-ből?
- Az augusztus nagyon jól sikerült, mindhárom versenyemmel elégedett voltam, leginkább a drezdai Bundesliga-futammal. Végig jó érzésekkel, sok erővel, nagy energiával tudtam menni, motivált, hogy olimpikonokkal futhattam az első három helyért, végül ezüstérmes lettem. A másik nem sokkal később Chicago volt, ott minden kijött belőlem, amit szerettem volna és ami bennem volt. Jól sikerültek a depózások is, nem csak az úszó, kerékpáros és futó részek.
Mi az, amiben idén a legtöbbet tudtál fejlődni?
- Egy éve úszóedzőt váltottam, az új edzőm sokat segített, hogy jó technikával és energiahatékonyan ússzak. A versenyeken éreztem, hogy sokkal jobb állapotban jövök ki a vízből, mint korábban. Kerékpáron is jobban veszem a kanyarokat, de az erőfejlesztésében a sok résztávos edzés is sokat segített. Okosabban edzünk, beláttam, hogy nem kell mindig túlhajtani magam, korábban ez volt a jellemző. Míg tavaly sokat voltam sérült, most a májusi sérülésem után nem volt több. Boldog vagyok, visszakaptam az önbizalmam.
Melyik volt a kedvenc helyed, ahol az elmúlt hónapokban jártál?
- Ausztrália nagyon tetszett, mindenki nagyon kedves volt, sokan szurkoltak nekem, amiért hálás vagyok. Egy egyszerű futóedzés közben is sokan rám mosolyogtak, szimpatikusak az ottani emberek. Remélem, hogy lesz még alkalmam visszamenni, mert Sydney-t például nem tudtam megnézni. Chicago is a kedvenceim között van, de ott már tavaly is jártam.
Fontos időszak közepén jársz az iskolában is, jön az érettségi. Gondolkodtál már azon, hogy milyen irányban szeretnél továbbtanulni?
- Mindig is érdekelt az edzői szakma, ezért a Testnevelési Egyetemen szeretnék továbbtanulni. Ebben az olimpiai ciklusban még mindenképp itthon maradnék, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.
Milyen céljaid lesznek 2026-ra? Szeretnél már jövőre bemutatkozni a vb-sorozatban?
- Igen, bízom benne, hogy be tudok majd jutni a WTCS-be is, de az egy nagyon szűk kör, amihez még jócskán javítanom kell a világranglistán. Ráadásul ott kevesebb sprinttáv van, mint a világkupában, amiben már az év első felében rajthoz állnék egy-két pontszerző versenyen. Aztán a nyáron kezdődik az olimpiai kvalifikáció, jó lenne már kétezerhuszonhatban feliratkozni arra a ranglistára is.
