Egy sportoló szezonja ritkán alakul tökéletesen, de Mocsári Bencének 2025-ben egy valóságos hullámvasúttal kellett megküzdenie. Paralimpiai 5. helyezettünk az év elején élete formájában versenyzett, majd egy súlyos betegség visszavetette. Ennek ellenére megvédte címét a tatai világkupán, de a vb-re egy újabb betegség miatt nem tudott csúcsformába lendülni. A 25 éves versenyzővel beszélgettünk a szezonról.
Háromhetes pihenője után Mocsári Bence nemrég megkezdte a felkészülést a 2026-os szezonra. A megterhelő esztendő végén azonban érdemes visszatekinteni, honnan is indult az éve.
Az első versenyei kiemelkedően sikerültek: Yokohamában a vb-sorozatban 4. lett, majd megnyerte a szamarkandi világkupát. Az erősebb futásai azelőtt soha nem mentek neki annyira jól, mint abban az időszakban és a futamok közben is jól érezte magát. Aztán jött a váratlan fordulat.
– Az összkép pozitív, mégis azt kell, hogy mondjam, nem úgy alakult az év, mint ahogyan reméltem. Év elején életem legjobb formájában voltam, aztán lebetegedtem. Arcüreggyulladásom volt, emiatt három-négy hét kimaradt, az Európa-bajnokságon el sem tudtam indulni, pedig jó esélyem lett volna a dobogóra. Miután meggyógyultam, újrakezdtem a felkészülést, de már nem volt elég idő a világbajnokságig, hogy tökéletes formába kerüljek – összegezte a szezonját a PTS5 kategóriában szereplő Mocsári Bence.
A betegség ellenére július közepén rajthoz állt Tatán, ahol tavalyi első helyét kellett megvédenie.
– A tatai világkupa a betegség után már jól sikerült. Örülök neki, hogy el tudtam indulni, bár voltak kételyek. Sokan szurkoltak nekem, jó hangulatú versenyen győztem. A pálya nagyjából ugyanaz volt, mint kétezerhuszonnégyben, de míg tavaly meleg, huszonnyolc fokos volt a víz, most neoprénben kellett úszni, ami itthon mindenképp kuriózum. Minden adott volt, hogy jól teljesítsek és extrém meleg sem volt, így sikerült a legtöbet kihozni magamból – emlékezett vissza a július 19-i tatai para vk-n aratott sikerére.
A szezon végére, a világbajnokságra azonban ismét balszerencse kísérte. Szeptember elején Alhandrában még ezüstérmes lett a világkupában, de a wollongongi vb-döntőre készülés ismét nem sikerült zökkenőmentesen.
– Sajnos nem segítette a dolgomat, hogy Wollongong előtt ismét lebetegedtem. Pedig reménykedtem a legjobb hatban. De a kategóriám rendkívül erős, világklasszis ellenfelekkel küzdök, és aznap sem az izomzatom, sem a keringésem nem volt tökéletes állapotban. Ha minden összeáll, talán az 5. helyet el tudtam volna csípni, de így végül a nyolcadik lettem.
Peches év volt ez a váratlan betegségekkel, de már látja, hogy egészségesen miben van még fejlődési lehetősége a következő időszakban.
– Kerékpáron kéne sokat előrelépnem, ha sikerülne megerősödnöm, akkor az jobb futóteljesítményt is eredményezne. A bringában végtelen potenciált látok. Korábban úszó voltam, így a triatlon első részével nincs gondom, viszont mivel bejött mellé a másik két sport, ezért most negyedannyit úszok, mint amikor csak azzal foglalkoztam. Fontos kondizni és izmot építeni, de annak egyensúlyban kell lennie az állóképességi munkával. Ilyenkor mindig rájövünk, hogy a triatlon valójában mennyire összetett sportág.
