Hétvégén rendezik meg az IRONMAN 70.3 Világbajnokságot a festői Marbellában, Spanyolország déli partvidékén, Andalúzia szívében. A verseny november 8–9-én kerül megrendezésre és a világ legjobb középtávú triatlonistáit vonultatja fel — köztük tíz magyar indulót is, akik hazánkat képviselik a sportág egyik legrangosabb eseményén.
A helyszín hangulata, a közönség lelkesedése és a spanyol vendégszeretet különleges atmoszférát teremt a világbajnoksághoz.
A magyar indulók között több ismert név és új kvalifikáló is található.
A verseny előtt néhányukkal röviden beszélgettünk felkészülésről, célokról és arról, mit jelent számukra, hogy Magyarországot képviselhetik ezen a különleges helyszínen.
Mikor Éva: „Hatalmas izgalommal, kis félelemmel, de legfőbb célom a teljesítés”
Mikor Éva is ott lesz a hétvégén Spanyolországban, ahol a világ legjobb triatlonistái mérik össze erejüket a 2025-ös IRONMAN 70.3 Világbajnokságon Marbellában. A magyar induló hatalmas lelkesedéssel és alázattal készül a megmérettetésre, amelynek már a rajtvonala is egy álom megvalósulása.
„Hatalmas nagy izgalommal, kis félelemmel is, de a legfőbb célom a teljesítés” – vallotta Éva, akinek az elmúlt hónapok a kitartásról, a mentális erőről és a fejlődésről szóltak.
A felkészülése június elején kezdődött, és elsősorban a kerékpáros, szintes edzésekre helyezte a hangsúlyt.
„Nem vagyok erős ‘mászó’, és a lefelékhez is kell gyakorlás. Emellett sok erősítést és manuálterápiát is beiktattunk – csípőfájdalommal indult a felkészülés – valamint a táplálkozásra is nagy hangsúlyt fektettem.”
A kvalifikációhoz vezető út nem volt egyszerű, de Éva számára talán éppen ezért vált igazán értékessé.
„Mentálisan kellett elfogadnom, hogy ott leszek, és megdolgoztam érte. Fejben nagyon megdolgoztatott a folyamat, és lehet, hogy a fordulópont kicsit későn jött, de eljött – azóta fizikailag is sokat javult a helyzet.”
Amikor arról kérdeztük, milyen érzés Magyarországot képviselni a világ egyik legrangosabb triatlonversenyén, így fogalmazott:
„Nyomasztó – persze emellett hatalmas dolog! Ha hagyom magam kicsit elengedni, akkor pedig őrületes büszkeség természetesen.”
A felkészülés mögött komoly háttér és erős közösség áll:
„A hátterem és a közösségem irigylésre méltó, nélkülük nem is menne. A férjem – aki szintén triatlonista – és a fiaim a legnagyobb támogatóim és rajongóim.
Szerencsés vagyok, hogy találtam egy edzőt, Pajor Gábort, akinek sokat köszönhetek, és aki tud kezelni és elvisel.
Mellette ott vannak azok a szakemberek, akik a felkészülés során egyengetik az utamat, a barátaim és sporttársaim, akik se időt, se lelkesedést, se pénzt nem sajnáltak, hogy kísérjenek, sőt még ide Marbellába is velem tartanak. És nem utolsósorban a kollégáim, akik ebben a terhelt időszakban még többet segítenek a munkámban.”
A magyar triatlonos közösség felé Éva üzenete rövid, de annál erősebb:
„Sosincs késő elkezdeni, és ha könnyű lenne, mindenki csinálná.”
Koronika Judit: „A triatlon több mint hobbi – ez egy életforma”
Koronika Judit neve nem ismeretlen a triatlonos közösség számára: 2016-ban már ott volt az IRONMAN 70.3 világbajnokságon, azóta pedig számos nemzetközi versenyen képviselte hazánkat. A 2025-ös világbajnokságon ismét rajthoz áll Marbellában – ezúttal nagy célokkal és komoly elvárásokkal.
„A 2025-ös világbajnokságnak elég nagy elvárásokkal megyek neki. 2016-ban 28. helyen értem célba a korcsoportomban, 2019-ben Nizzában pedig 10. lettem. Most jó lenne az első tízben végezni – sőt, a legnagyobb álmomat le sem merem írni”
A felkészülését már tavaly nyáron elkezdte, amikor kiderült, hogy a világbajnokság Európában, Spanyolországban lesz.
„Amikor láttam, hogy a VB itt lesz, tudtam, hogy ez jó lehetőség – nem kell a világ másik felére utazni. A poreči versenyt célzottan választottam, és már konkrét céllal érkeztem: meg kell nyerni a korcsoportomat, hogy meglegyen a kvalifikáció. Nem volt egyszerű verseny, de sikerült, és onnantól kezdve minden az idei VB-ről szólt.”
A folyamat pedig látványos eredményeket hozott. „Szeptemberben beiktattunk egy utolsó féltávú versenyt, egyfajta főpróbát – ez az ausztriai Mondseeben volt, ahol egyéni csúcsot döntöttem és abszolút győzelmet szereztem. Talán ez volt a fordulópont, amikor elhittem, hogy jó formában vagyok.”
Az edzések heti 12–14 órát tettek ki, sok hegyi bringázással és Rouvy-szimulációval, amelyen Judit a versenypályán gyakorolt. „A futásban most az állóképesség és a versenyspecifikus ráfutások kapták a fő hangsúlyt” – meséli.
A felkészülésben Judit mögött egy erős támogató közeg áll. „A párom a legnagyobb támaszom – edzőpartner, szakács, sofőr, masszőr, pszichológus, bringaszerelő egy személyben. A szüleim mindig 100%-ban támogatnak, ahogy már 30 éve, mióta ez a sport az életem része. Edzőm, Erdélyi Nándi profizmusa nélkül valószínűleg sokszor túlhajszoltam volna magam, ő tart a helyes úton. Az Ensport csapatának köszönhetően korszerű diagnosztikai méréseken vehettem részt, a Százhalombattai VUK SE közössége pedig mindig erőt ad – még ha távolról is.”
Judit különös büszkeséggel beszél arról, hogy ismét Magyarországot képviselheti.
„Szerencsés vagyok, hogy ezt már többször megtehettem a világ sok pontján. Amikor külföldön éltem, akkor is a hazám színeiben indultam. Jó érzés volt, kicsit különc érzés is egy apró, európai ország zászlajával rajthoz állni – és mindenhol elismerést kaptam, amikor kiderült, honnan jöttem.”
És hogy mi hajtja még ennyi év után is?
„Nagyon hálás vagyok a testemnek, hogy ennyi év után is képes vagyok erre a sportra – és ilyen eredményekkel. Remélem, hogy amíg élek és mozogni tudok, a triatlon megmarad, mert ez több mint hobbi: ez életforma. Az üzenetem is ez – akár fiatal, akár felnőtt, kezdő vagy újrakezdő valaki:
a triatlon a legjobb dolog, keretet ad az életnek, átformál testileg és lelkileg.”
Andor Dávid: „Ha valamibe belekezdesz, csak úgy érdemes, hogy a végén többet vegyél ki belőle, mint amit beletettél”
Andor Dávid a 2025-ös IRONMAN 70.3 világbajnokságra nemcsak felkészülten, hanem új szemlélettel is érkezik – hiszen idén fél éve Dubaiban él és edz, ahol egy teljesen új közegben, mégis kiváló körülmények között építette fel formáját.
„Idén elég sok problémám volt a fontos versenyeimen, illetve a tavalyi Új-zélandi VB-n is. Most Marbellán szeretnék egy olyan versenyt futni, ahol sem egészségügyi, sem technikai problémák nem hátráltatnak.
Szerencsére a felkészülés jobban nem is sikerülhetett volna – az eredménycélom pedig a Top 100 abszolútban. Idén a hosszútávú Európa-bajnokságon ez összejött, remélem, középtávon is sikerül hasonlót hozni.”
A felkészülés körülményei korántsem hétköznapiak – Dávid új otthona, Dubai, a sivatagi klímával és a végtelen lehetőségekkel egyszerre kihívás és inspiráció:
„Mielőtt kiköltöztem, rengeteg kérdés kavargott bennem: mennyire fogom bírni a nyarat, lesz-e időm edzeni, hol fogok sportolni egy sivatagban? De az első hét végére rájöttem, hogy minden kérdésre igen a válasz.”
A felkészülést továbbra is a megszokott stáb irányítja: Fecskovics Attila az edzéseket, Gönczy Gergő pedig az étrendet koordinálja. „A hosszútávú EB után tartottunk egy rövidebb pihenőt, majd újra belevágtunk a munkába. A nagy cél a jövő évi hosszútávú világbajnokság, de a Marbella VB-re több résztávot és tempóedzést iktattunk be.
Az úszásom korábban gyenge pont volt, de itt, Dubajban napi szinten vagyok vízben, sokszor kétszer is. Bármerre mész, 150 méteren belül van egy medence – és a nyílt vízi edzések is könnyen megoldhatók.”
A futásra és a bringázásra is külön figyelmet fordít: „Találtam egy helyi kenyai futóklubot, akikkel kemény résztávokat tudok futni, és van pár hosszútávos srác, akikkel háromszor megmásszuk a Jebel Jaist – ez 225 km és 4000 méter szint. Összességében olyan körülmények között edzhetek, ami csak keveseknek adatik meg.”
A kvalifikációs időszak egyik legnagyobb fordulópontja éppen a költözés volt. „A fejlődés lassú, rengeteg áldozattal jár, de mindenki számára lehetséges. A költözés elsülhetett volna másképp is, de most már látom, hogy ez volt a legjobb döntés.”
Dávid számára a nemzeti hovatartozás új értelmet nyert, mióta külföldön él:
„Minden versenyen hatalmas élmény a trikolórban rajthoz állni. Korábban nem volt ennyire erős bennem a nemzeti öntudat, de ha eltávolodsz a szülőföldedtől, más szemmel nézed a magyar zászlót – akár a Burj Khalifán látod ünnepnapokon, akár a mezeden.”
A felkészülés mögött Dávidnál is komoly háttérmunka zajlik – család, edzők, barátok és szakemberek tartják össze a rendszert:
„Édesanyám és Adél minden versenyre elkísérnek, megfőznek mindent, amit Gergő előír. Attila hetente többször keres, hogy hogy érzem magam, Tibi, az otthoni masszőröm, ugyan messze van, de a kapcsolat megmaradt. Papp Márk segít az úszásban, és persze ott van Horváth Adri, aki – ahogy mondani szoktam – sem az edzésekben, sem a táplálkozásban nem segít, de szereti a triatlonistákat és a triatlont.”
A hazai triatlonos közösségnek szóló üzenete rövid, de erős:
„Ha valamibe belekezdesz, abba csak úgy érdemes, hogy a végén többet vegyél ki belőle, mint amit beletettél. A triatlon ilyen – nekem rengeteg lehetőséget teremtett, közvetlenül és közvetve is.
Egy erős test átsegít a nehéz időszakokon, az ehhez szükséges mentalitás pedig mindenhol érték.”
