Lehmann Csongor parádés versenyzéssel, a szezon egyik legnehezebb pályáján szerezte meg a bronzérmet a triatlon világbajnoki sorozat (WTCS) Karlovy Vary-i futamán. Az 52 fős, rendkívül erős meznyben Csongor a hetedik legjobb úszóidővel alapozta meg a sikerét, a kerékpározás során végig a legnagyobb esélyesek csoportjában haladt, majd a futás második felében ritmust váltva, magabiztosan biztosította be a dobogós helyezést. A siker után Lehmann Csongorral beszélgettünk a versenyről, a felkészülésről és a következő kihívásokról, ami a Supertri sorozat Jersey Island-i állomása lesz.
Mesélj kérlek a hétvégi versenyről Karlovy Varyban. Mit jelent számodra ez a bronzérem?
Nagyon örülök, hogy sikerült megszereznem a második WTCS dobogómat. Ráadásul külön öröm, hogy ezt az idei év szerintem legkeményebb pályáján értem el. Nem csak én gondolom így, a versenyzők is, akikkel beszéltem, egyetértettek abban, hogy ez minden szempontból brutál kemény állomás volt. És itt nem csak a bringára gondolok, hanem az egész versenyre: rengeteg neurológikus ponton kellett átlendülni, technikailag és fizikailag is.
Úgy gondolom, hogy Algheróban is jó esélyem volt a dobogóra, de akkor sajnos nem úgy alakult a verseny, mert nem tudtam az első sorban kezdeni a futást. Így váratott magára ez az újabb dobogó, de annál boldogabb vagyok, hogy most Karlovy Varyban összejött. Ez egy olyan helyszín, amit jól ismerek és szeretek, bár verseny közben valószínűleg nem ezt mondtam volna.
Hogyan érezted magad a verseny közben, mik voltak az előzetes elvárásaid magaddal szemben?
A verseny rajtjától kezdve kemény harc volt. Az úszás nagyon technikásnak számított a többi futamhoz képest. Rengeteg bója törte meg a ritmust, folyamatosan helyet kellett változtatni a vízben, és még egy kifutás – beugrás is nehezítette. Úgy érzem, jól vettem ezeket az akadályokat, sőt talán kedvezett is nekem ez a gyors helyzetfelismerést igénylő úszás.
Az úszás után pedig következett a hírhedt kerékpáros pálya, egy embert próbáló nehezítéssel…
A bringán rögtön jó erőben éreztem magam, és örültem, hogy az élmezőnyben vagyok. Nagy tempót diktáltunk, majd jött a városi körözős rész ikonikus hegye, inkább falnak mondanám. Amikor először felértünk, azon gondolkodtam, hogyan fogunk itt még hatszor felmenni. Már az első nekirontás brutál kemény volt, de végül sikerült, és talán még fokozódott is az iram. Próbáltam taktikusan menni, csak annyit adni ki, amennyi szükséges. Ez egy nagyon lenyírós pálya, minden megmentett energiamorzsa sokat számíthat a végén.
Közben alakult a szökés Dévay Márkkal és egy német sráccal, akik nagyon jó erőben voltak. Én nem mertem ennyit belerakni a bringába, inkább a futásra koncentráltam. Sajnos kicsit túlságosan el is engedtük őket, nem volt összhang a bolyban, ezért nőtt a különbség másodpercre.
Hogyan építetted fel a taktikát a felzárkózásra?
Amikor leszálltunk futni, tudtam, hogy ez sok, és nagy futás kell ahhoz, hogy utolérjük a németet. A futás elején még jó állapotban voltak a lábaim, így azonnal nagy tempót kezdtem diktálni. Az első körben előre álltam, utána váltogattuk egymást, és többen futottunk együtt az első öt kilométeren. Ez nehezítette a ritmust, sok vállazás volt, folyamatos harc a pozíciókért. Ahogy teltek a kilométerek, egyre kevesebben maradtunk. A hármas szökésből is megfogtunk kettőt, már csak a német srác maradt előttünk, és közeledtünk hozzá. A futás háromnegyedénél már csak ketten maradtunk a brazil versenyzővel, leszakítottuk a többieket. Akkor már éreztem az úszást, a hét brutál mászást bringán és a futás kilométereit is, de sikerült kitartani, és harmadik helyen befutni.
Milyen szerepet foglalt el ez a verseny a szezonodban?
A verseny előtt is mondtam, hogy Karlovy Vary kicsit olyan, mintha a második otthonom lenne. Ez volt a negyedik versenyem itt. Három világkupán indultam már, kétszer dobogón is voltam, egyszer harmadikként, egyszer nyertem. Ezt az előnyt mindenképp ki akartuk használni, ezért raktuk be a szezontervbe kiemelt állomásként. Nemcsak azért, mert ismerem a pályát, hanem mert eddig mindig jól feküdt nekem. Valószínűleg azért, mert rengeteg holtponton kell átlendülni, ami sok versenyzőt megtör. Technikailag is folyamatos odafigyelést igényel, nehogy a negyvenedik kilométernél kicsússz egy kanyarban. Az időjárás most sem könnyítette meg: cudar hideg volt, esett is, ami nekem kevésbé kedvez, de sikerült leküzdeni ezeket az akadályokat.
Ha egy verseny ennyire kiemelt, a felkészülés is más. Milyen előjelekkel érkeztél Csehországba?
Nagyon jól tettük, hogy ekkora figyelmet fordítottunk erre a versenyre. Előtte volt egy magaslati edzőtáborom, ami jól sikerült, és a rávezető francia GP is, ahol nyerni tudtam. Ez jó jel volt egy héttel a verseny előtt. Tudtam, hogy jó állapotban vagyok, szeretem is ezt a pályát, de így persze nyomás is volt rajtam: hibázni nem szabadott, hiba nélkül kellett hozni ezt a sok buktatóval tűzdelt pályát. Nem volt egyszerű szitu, de úgy érzem, jól helytálltam, és hoztam, amit elvártam magamtól. Ez a Grand Final előtt egy hónappal hatalmas motiváció az edzéshez és a következő felpörgető versenyekhez.
A hétvégi Supertri futamra készülve milyen célokkal indulsz?
Hétfőn érkeztem haza, és csütörtökön már utazom Jersey szigetére, a következő Supertri versenyre, amit nagyon várok. Jó emlékeim vannak az előző futamról Torontóban. Ez most más lesz, mert visszajön a nonstop formula, három kis triatlon egymás után. Ez lesz az első ilyen jellegű versenyem idén, utoljára 2019-ben próbáltam ki, és tényleg brutál kemény volt.
Ez a formátum teljesen más mentális hozzáállást igényel. Milyen célokkal állsz rajthoz?
Ezek a versenyek mások, mint a World Triathlon futamok. Kevésbé kötöttek, és mivel nem a világbajnoki széria részei, kicsit nagyobb élvezeti faktor is van bennük, kisebb a nyomás. Most is így érkezem oda: jó formában vagyok, az olimpiai távon is jól ment, és a hétvégi intenzív futam jó felkészülés volt a Supertri-re. Nyilván szeretném megjavítani a torontói eredményemet, ami nem lesz könnyű, de mindent meg fogok tenni.
Miben rejlik a Supertri legnagyobb kihívása a részleteket tekintve?
A technikai részre nagyon oda akarok figyelni, mert rengeteg váltás van a nonstop formula miatt. Néztem a chicagói futamot: még az is számít, hogy hogyan rakod be a bringát vagy rúgod le a cipőt, amit aztán újra fel kell venni úszás után. Ezek új szituációk számomra, de addig igyekszem begyakorolni őket. A fizikai teljesítményt ezekkel a technikai részletekkel összeadva próbálom majd kihozni a lehető legjobb eredményt.
Borítókép: 2025 WTCS KARLOVY VARY_07-09-2025 Copyright: Wout Roosenboom ( @by_wout.photographer)
