Az idei utolsó versenyének szánta, tele kétségekkel és hónapok óta tartó mentális fáradtsággal vágott neki az isztambuli Európa-bajnokságnak. Bicsák Bence a legnehezebb pillanatban tudta elengedni a terheket, és egy fantasztikus, felszabadult versenyzéssel ezüstérmet szerzett. Az olimpikonnal a díjátadó után beszélgettünk, de a cikkben megszólal Dévay Zsombor, Kiss Gergely, Dobi Gergő, valamint a korcsoportjában szintén ezüstérmet nyerő Varga Zoltán is.
Gratulálunk, minek köszönhető ez a mostani kiemelkedő teljesítményed?
- Csak próbáltam nagyon okosan kezdeni, az egész verseny arról szólt, hogy megpróbáljak elengedni mindent, és felszabadultan versenyezzek. Ez az elmúlt hetekben-hónapokban nagyon nehezen ment, nem éreztem jól magam mentálisan. A legutóbbi edzőtábort végig tudtam csinálni, de nem éreztem magam jó formában utána. Ezért is döntöttem úgy, hogy az Eb lesz az utolsó versenyem idén. Nehéz volt az idáig vezető út, sokat szenvedtem, alváshiányom volt, mindez csak azért van, mert valamiért nagyon nagy terhet rakok magamra. Verseny közben sikerült ezeket elengednem, ennek köszönhető ez az eredmény.
Úgy láttuk, hogy bőven maradt erő benned a futásra is, így szeretted volna felépíteni a versenyt?
- Az úszás végén pont az élen haladó csoport mögött jöttem ki a vízből, ezért kerékpáron három-négy versenyzőtársammal együtt fel kellett érnünk, ez kemény volt, fél körbe telt. Utána nagyon nagy mázlim volt, pont előttem volt egy hatalmas bukás, az egyik lejtős visszafordító kanyarban az osztrák srác kicsúszott. Ahhoz, hogy ezt ki tudjam védeni, az összes tapasztalatom kellett. Viszont megint leszakadtunk páran, de aztán újra felértem. Hátul szálltam le, mert ezután már nem akartam semmit kockáztatni. Sikerült jól felépítenem a tíz kilométert, kettőtől hatig jó tempóban tudtam futni. A vége nehéz volt, de örülök neki, hogy meg tudtam csinálni.
Mit jelent neked ez az ezüstérem az elmúlt évek nehézségei után?
- Még nem tudom, hogy mit jelent, most csak ki akarom pihenni magam. Jó érzés volt így versenyezni, így futni. Régen futottam már így, jó érzés, hogy ez bennem van, és sikerült is kihozni magamból.
Miben látod a saját magadra helyezett extra nyomás okait?
- Évek óta fejben nem tudom magam kipihenni. És mivel nem vagyok azon a helyen, ahol szeretnék lenni, folyamatosan azon gondolkozom, hogyan tudnék jobb lenni és fejlődni. Utoljára négy éve tudtam egy rendeset pihenni. Még nem tudom, hogyan kell, de most szeretném ezt is megtanulni, hogy időben, újult erővel tudjam elkezdeni a következő szezont.
Hogyan fog telni a két hónap pihenőd?
- Sok dolgom lesz. Az elmúlt három évben kint éltem Spanyolországban, ezért keveset találkoztam a családommal és a barátaimmal. Szeretném a barátnőmet, Özbas Szofit támogatni, ahogyan azt ő is megteszi. Még mindig azt mondom, hogy nem szeretnék pihenni, de muszáj!
Bicsák Bence mellett a férfi elit mezőny tagjaként Dévay Zsombor, Kiss Gergely és Dobi Gergő is indult Isztambulban. Ők így látták az Európa-bajnokságot.
Dévay Zsombor (21. hely)
- Az úszáson már kapásból a rajtnál történtek érdekességek. A tőlem balra rajtolók mintha egy kicsit túlzottan nagy ívben akartak volna menni, úgyhogy lett egy kis hézag, nézelődnöm kellett, hogy pontosan merre is kell menni. A víz sodrása nem segített a tájékozódásban, két levegővétel közben teljesen más irányba lehetett kerülni a bójához ideálistól. Nem volt messze az eleje, kerékpáron elég hamar felértünk az első csoportra, huszonöten haladtunk elöl. Megpróbálkoztam a szökéssel, ez mondhatjuk, hogy sikerült, mert egy teljes kört a mezőny előtt tudtam menni. Amikor hárman-négyen megindultak, utána újra egy nagy első bollyá váltunk. Próbáltam az elején maradni, mert a pálya egy része igencsak balesetveszélyes volt. Próbáltam egyenletes tempóban futni, a frissítőkre, a hideg vízre szükség volt. A napon és a betonon ilyen 35-36 fok is lehetett. Sokat légüres térben kellett mennem, amikor Bicsu az első körben szólt, hogy álljak be mögé, ötszáz métert bírtam mögötte. Óriásit futott, megtalálta a lábait, én pedig egy nem kimagasló, de nem is rossz eredményt értem el. Két hét múlva a vb-sorozat Karlovy Vary állomásán szeretnék még jobban teljesíteni. Amíg ezen a helyszínen világkupa volt, addig feküdt nekem a pálya, szóval bizakodó vagyok.
Kiss Gergely (30. hely)
- Nagyon konkrét magyarázatot egyelőre nem tudok adni, több összetevős lehetett, hogy miért végeztem ennyire hátul. Az úszás nem indult rosszul, de később problémát okozott, hogy túl sok sós vizet nyeltem, emiatt a biciklin a kulacsból elég hamar megittam az összes vizet. Az utolsó körökben már éreztem, hogy kicsit összeragad a szám, de nem hiszem, hogy csak ez okozta a gondot. Sajnos rosszul ment a futás, ennek főleg a meleg lehetett az oka. Lehet, hogy mégsem voltam akkora formában, mint amennyire jól éreztem magam a verseny előtti napokban, de nemsokára lesz ennél jobb is, ebben biztos vagyok!
Dobi Gergő (45. hely)
- Az utolsó előtti körben elestem, kicsúszott az első kerekem, de sajnos már az úszás sem volt az igazi. Kicsit elvesztem a tömegben és a hullámokban. A biciklizés egyébként sokáig jól alakult, hárman elindultunk, összeszedtük a lemaradókat, így alakult ki az üldözőcsoport, amiből aztán a végén kiestem. Azért megpróbáltam jó tempót futni, ez egy körön át sikerült is. Nemrég, az Eb előtt jöttem le magaslatról, nagyon jól ki tudtam pihenni magam a verseny előtti napokban, de most mégsem éreztem magam annyira erősnek. A következő héten vár rám egy francia GP-verseny, majd a következő napokban átbeszéljük, hogy nekivágunk-e a világbajnokságra való felkészülésnek.
Az Age-Group versenyben az 55–59 évesek között Európa-bajnoki ezüstérmet nyerő Varga Zoltán boldogan értékelt már a medállal a nyakában.
- Már a 39. évemet csinálom a triatlonban, de még mindig nagyon szeretek versenyezni. Jó pár éve járok ezekre a versenyekre, így nagyjából be tudom lőni, hogy mire számíthatok. A mi korcsoportunkra van egy német, aki meg is nyerte, viszont láttam, hogy négy-öt olyan ember is van, aki az én szintemen van, közöttünk általában az szokott dönteni, hogy éppen hogyan sül el az ember lába. Az isztambuli verseny különlegessége volt, hogy a Boszporuszban úsztunk medúzák között, a hídon átbiciklizni a két kontinens között szintén egyedülálló élményt adott. A sodrás miatt hosszabbra tervezték az úszást, csak sodrás éppen nem volt, így időben elég hosszú lett. Sík a bringapályában nem volt, de nagyon széles volt, mert egy teljes autópálya-szakasz nekünk volt lezárva. Lefelé a hídról olyan 60-70 kilométer per órával tudtunk tekerni. A futópályán jó hangulat volt, viszonylag jól is ment. Nemrég volt egy apró sérülésem, ezért aggódtam, hogyan bírja majd a lábam, de végül nem lett gond. Pozitív élmény volt az egész hétvége.
