A triatlonsport változatosságát nem csupán a különböző távok adják, hanem a versenysorozatok rendkívül színes és sokoldalú palettája is. Ezt mutatjuk be cikkünkben, melynek elkészítésében Lehmann Tibor, a Magyar Triatlon Szövetség szakmai alelnöke volt segítségünkre.
Nagy általánosságban a profi triatlonisták felkészülése kétfelé csoportosul: valaki az olimpiai távra, azaz a sportág pörgősebb változatára helyezi a hangsúlyt, valaki pedig inkább a hosszabb távokon érzi magát otthonosan.
Akinek a szemei előtt az ötkarikás játékokra való kijutás lebeg, annak az olimpiai és sprinttávon van a legtöbb megméretése. Ezeknek a koronaékszere a világbajnoki sorozat, amelyben már egy-egy futamban elindulni is hatalmas dolog – általában a világ legjobb 55 triatlonosa állhat rajthoz. Itt vannak a legszínvonalasabb és legkiegyensúlyozottabb versenyek. Abu Dhabi, Alghero és Hamburg már lezajlott, hátra vannak még a Francia Riviérán (augusztus 31.), Karlovy Varyban (szeptember 14.) és Weihaiban (szeptember 26.) sorra kerülő fordulók. Mindegyik futamon az eredményes szereplés az október 15. és 19. között Wollongongban megrendezendő vb-döntőre való kvalifikációt szolgálja.
A világranglistán való előrelépés fontos elemei a világkupa különböző állomásai. Ebbe a sorozatba tartozik a legrangosabb hazai verseny, a Tiszaújvárosi Triatlon Fesztivál is, amit 2025-ben is Lehmann Csongor tudott megnyerni, a harmadik pedig Dévay Márk lett. Vk-ból jóval több van egy évben, ezt a fiatal, de már nemzetközi szinten is jó teljesítményre képes versenyzők használhatják a továbblépésre. Jó példa erre a 20 éves Kropkó Márton, aki az idei bemutatkozó évében már három top tízes helyezést is begyűjtött (Szamarkand: 2. hely, Tiszaújváros: 4.hely, Chengdu: 9. hely).
A világkupa alatt egy szinttel vannak az olyan különböző kontinentális kupák, mint az Európa-kupa. Ezeket ugyanúgy a Nemzetközi Triatlon Szövetség égisze alatt rendezik meg. Itt már komoly különbség van a különböző kontinenseken kiírt viadalok színvonala között. Az utánpótláskorúaknak a junior Európa-kupa szintén hasznos tapasztalatszerzési lehetőség, és jó értékmérő a korosztályos vb- és Eb-csapatba kerüléshez.
Míg a fent említett sorozatok a presztízsről és a dicsőségről szólnak, addig a különböző, nem a World Triathlon által szervezett ligák a sportág népszerűsítése mellett a versenyzőknek pénzkereseti lehetőséget is teremtenek.
A 2017-ben alapított, egy évvel később már összetett bajnokot hirdető Supertri ezek közül a legprofibb, legjobban fizető bajnokság. A világranglista itt nem a legfőbb szempont, a mezőny a szervezők meghívása alapján áll össze olyan tényezőket is figyelembe véve, mint például az adott triatlonos marketingértéke. Igaz, ahhoz, hogy valaki megfelelő értékkel bírjon, kellenek a jó eredmények is, az egyik nincs a másik nélkül. A nézők itt rendkívül intenzív futamokon szurkolhatnak kedvenceiknek, mely során háromszor is teljesíteniük kell egy rövidebb távot.
Természetesen ennek a műfajnak ugyanúgy megvannak a specialistái, hatalmas dolog, hogy meghívást kapott a sorozatba az Európa-bajnok Lehmann Csongor is, aki nemrég az első, torontói állomáson elért második helyével bizonyította, hogy helye van a show-ban – Kanadában csak az olimpiai bajnok brit Alex Yee tudta őt megelőzni! A világ legjobbjai négy csapatban szállnak harcba egymással, így nem csak maguknak, hanem a társaiknak is pontokat gyűjtenek a négy fordulóban. Toronto után Chicago (augusztus 23.), Jersey (szeptember 21.) és Toulouse (október 5.) következnek még.
- A leguniverzálisabb versenyzők természetesen a világbajnoki sorozatba kellenek, de a Supertrinek is megvannak a specialistái. Ezek a versenyek azokat a képességeket fejlesztik, amelyek az intenzív szakaszokon kellenek, például amikor úszás után a bringán robbantani kell, vagy futásban hajrázni, hirtelen ritmusváltás után nagyobb tempóra kapcsolni. A WTCS-eken számos ezekhez hasonló kulcspillanat van, amik egy-egy ilyen Supertri-futamon sűrítve jönnek elő. Ugyanúgy fontos a technikai tudás, átlátni a helyzeteket és jól helyezkedni, ezek mind-mind magas fokú koncentrációt igényelnek. A vb-sorozatban a versenyek időtartama is hosszabb, ezért ott a különböző állóképességi faktorokra is szükség van – mondta Lehmann Tibor, a Magyar Triatlon Szövetség szakmai alelnöke.
Szintén említésre méltóak az általában népes magyar érdekeltség miatt a különböző nemzeti ligák is. Ezek közül a francia Grand Prix Triathlon (Le Triathlon Séries) a legszínvonalasabb, a meghívottak ugyanúgy csapatba szerveződve meccselnek egymással. 90 fő indul, például Lehmann Csongor, Dévay Márk, de még az ausztrál Matthew Hauser is benne van valamelyik együttesben. Ezek is pörgős versenyek, elég jó anyagi hozadékkal. Továbbá a viadalok jó lehetőséget biztosítanak arra, hogy néhány új dolgot, taktikai elemet is ki lehessen próbálni. Ahogyan a Supertriben, úgy itt sem kötelező minden állomáson elindulni. Az idei kiírásból Albi és Vichy már lement, Quiberon (szeptember 6-7.) és La Baule (szeptember 20-21.) még előttünk van, mielőtt szeptember utolsó hétvégéjén Cabourgban jönne a nagydöntő! Ennek a német megfelelője a Bundesliga, amelynek kicsit más a stílusa mint a franciának. Míg a francia inkább úszó és futó centrikus, addig a németben a nehéz pályák miatt inkább a jó kerékpárosok érvényesülnek. Itt is 90 fő körüli mezőnyök vannak, és itt is nagy dolog egy-egy olyan győzelem, mint amilyet júliusban Dévay Márk is bemutatott Tübingenben.
A 2024-ben életre hívott T100-as világbajnoki sorozat évente 20-20 női és férfi profi triatlonost szerződtet a teljes szezonra. Az összdíjazás 8 millió dollár, ami tekintve az alacsony indulói létszámmal járó exkluzivitását, igencsak magas jutalmakkal kecsegtet minden meghívottnak. Nyolc forduló (Szingapúr, San Francisco, Vancouver, London, Francia Riviéra, Valencia, Wollongong, Dubai) és a mindent eldöntő december 12-13-i katari finálé alkotja a versenynaptárat. A sorozat nevében lévő 100-as szám a teljesítendő összkilométerre utal: 2 kilométer úszás, 80 kilométer kerékpározás és 18 km futás adja ki a 100 kilométeres futamot. A Nemzetközi Triatlon Szövetség a T100-as sorozat győztesét elismeri, mint hosszú távú világbajnokot. Ennek megfelelően a szervezők próbálnak igazi klasszisokat magukhoz láncolni. 2025-ben ilyen az olimpiai ezüstérmes svájci Julie Derron, a vb-ezüstérmes brit Kate Waugh, az olimpiai ezüst- és bronzérmes új-zélandi Hayden Wilde, valamint a világ- és Európa-bajnok francia Léo Bergere is.
Az Ironman Triathlon már szintén a hosszútávok specialistáinak szól. Két sorozatban állhatnak rajthoz az arra fogékonyak: az Ironman a klasszikus hosszú távon (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, maratoni futás), a 70.3-as futamok középtávon zajlanak, ami pontosan feleakkora távot jelent mindhárom részén a triatlonnak. Van pontverseny is, ami a több tucatnyi viadalból jelöl ki néhányat, és az ezeken szerzett eredmény alapján hirdetnek bajnokot, ami szintén komoly pénzdíjjal jár. Tokió olimpiai bajnoka, a norvég Kristian Blummenfelt is elment ebbe az irányba az elmúlt időszakban. A másik brand, amelyik meghatározó szereplője a hosszútávú triatlonos életnek, a Challenge-sorozat. Ez a szervezet rendez sprinttávot és olimpiai távot is, de a közép- és hosszú távból sokkal jelentősebb szeletet tud kivenni.
Van még egy kitétel, ami szerint meg lehet különböztetni a különböző versenyeket: a nem bolyozós versenyek a T100, az Ironman és a Challenge, a bolyozósok pedig a nemzetközi szövetség által szervezett, olimpia-centrikus sorozatok.
Borítókép: https://www.ast-suessen.de/
