Kedves Laci!
Drága Barátom!
Legutolsó találkozásunkkor, az elköszönéskor már éreztem, hogy talán utoljára beszélgetünk, mégis váratlanul ért a hír, hogy valóban végleg búcsúztunk akkor egymástól.
Rendkívül fájdalmas a veszteség, amit a halálod jelent. Megnyugvás jelent, hogy szeretett feleségeddel együtt, egy napon távoztatok, akit súlyos betegsége során évekig ápoltál a rád jellemző lelkiismeretességgel.
Örülök, hogy ismerhettelek, köszönöm, hogy a barátomnak tudhattalak. Életem egyik legkedvesebb emléke, hogy együtt lettünk triatlon országos bajnokok 1989-ben, Kecskeméten.
A szó legnemesebb értelmében voltál SPORTEMBER! Nemcsak a sportpályákon öttusázóként, triatlonosként és vívóként voltál nagyszerű sportember, de a szakmádban, orvosként, fül-orr-gégészként is rendkívüli alázattal, végtelen segítőkészséggel, felkészülten, lelkiismeretes odaadással, önzetlenül, szerényen gyógyítottad a betegek testét és barátságos, empatikus szavakkal a lelkét is. Köszönöm, hogy nekem is segítettél kigyógyulni a krónikus betegségből, és nem egy családtagom gyógyulását is segítetted megszámlálhatatlan alkalommal.
A magam nevében és a Magyar Triatlon Szövetség elnökeként is téged állítalak példaképként a mai és jövőbeni triatlonosok számára, de igazából valamennyi ember számára.
Tisztelettel:
Gábor
