Kropkó Jázmin izgalmas versenyben az ezüstérmes lett Szenegál fővárosában, Dakarban, a negyedik ifjúsági olimpián. A 17 éves tehetség az úszás után vezetett és a kerékpáron is az első csoportban tekert, a futásban is a legjobbak között haladt, végül a svájci Kimey Casanova mögött ért célba a 32 tagú mezőnyben. Pénteki szereplésével egy szép eredményekben gazdag szezonra tette fel a koronát: 2026-ban a juniorok között vb-5. és Eb-7., aquatlonban pedig Európa-bajnok lett.
Gratulálunk Jázmin! Valami hasonló eredmény volt a fejedben, amikor Szenegál felé vetted az irányt?
Számomra már a kvalifikáció is óriási dolog volt, mert a szezon elején egy kisebb egészségi probléma zavarta meg a felkészülésem. Szerencsére azóta minden rendben ment, újrakezdtem az edzéseket, a különböző versenyeimen is sikerült jó eredményeket elérnem. Volt egy elképzelésem, hogyan fog kinézni az ifjúsági olimpia, de amit kaptam, minden vágyam felülmúlta. A pályán kívül szerettem volna minél több embert megismerni, a pályán pedig a dobógót tűztem ki célul. Rengeteg munkát tettem bele, olyan edzéseket végeztem el a felkészülésemben, amiket korábban még ilyen gyorsan nem csináltam meg. Ezekből már látszott, hogy jó a formám, de az adott futam alakulásán és az ellenfeleken is sok múlik, hogy sikerrel jár-e valaki.
Számodra kedvezően alakult a verseny forgatókönyve?
Azt már a rajtlistából tudtam, hogy kevés jó úszó van a mezőnyben, de úgy voltam vele, mindent beleadok, hátha el tudok szakadni egyedül. Rengeteget voltam elöl biciklin, ez sokat számított, mert nagy szél fújt, ezért kicsit fáradtabb lábakkal futottam. De ezt mégsem bánom, mert nagyon élveztem a versenyt, jó volt elöl tekerni. Kicsit csodálkozom is, hogy ilyen sokáig bírtam a svájci lánnyal a tempót, ráadásul kétszer is megbotlottam frissítés közben. A másodiknál már nagyobb távolság alakult ki, amit nem tudtam visszahozni, de nagyon örülök az ezüstéremnek.
Hogyan tetszett Dakar, milyen volt a hangulat?
A hangulat elképesztő volt, akár csak a helyi emberek. Már a rajt előtt teljes eksztázisban voltam, folyamatosan mosolyogtam, fel voltam dobva. Sokan jöttek oda hozzám, hogy nem kell izgulni, jól fog sikerülni és bíznak benne, hogy érmet fogok nyerni. Több magyar is kint volt, tőlük is nagy szurkolást kaptam, jó volt hallani a hangjukat. Az éremátadón úgy éreztem magam, mintha egy felnőtt versenyen lennék, annyian ott maradtak. Jó érzés volt ezt az élményt megosztani ennyi emberrel.
Az ifjúsági olimpia volt a legnagyobb célod az idei szezonra?
Nehéz kérdés, de ha azt vesszük, hogy mióta megtudtam, hogy lehet kvalifikálni és minden nap erre a versenyre gondoltam, mondhatjuk, hogy igen. Sejtettem, hogy mivel jár a részvétel, szerettem volna ezt az egész hangulatot átélni. A junioroknál a vb is nagy célom volt, ott idősebbekkel versenyeztem, ezért még nehezebb mezőny volt.
Mekkora motivációt jelent neked a mindennapokban, hogy testvéreid, Márti és Marci is ott vannak melletted és hasonlóan szép sikereket érnek el?
Minden napra nagy motivációt jelentenek, Mártitól és Marcitól is rengeteg tanácsot kapok. Nagy dolog olyan sportolókkal edzeni, mint amilyen szinten ők vannak a triatlonban, minden eredményük motivál és inspirál, ezeket közös sikerként éljük meg.
Tavaly nyár óta Svájcban éltek a családoddal. Milyen az élet Svájcban?
A kerékpározást nagyon lehet itt élvezni, kevés az autó, biztonságos. Ha szeretnél, tudsz emelkedőre menni, de síkon is lehet bringázni. Az uszoda két percre van tőlünk, a futást pedig a házunk mellett lévő folyó partján meg tudjuk csinálni. Sok időt töltünk együtt, néha én is megyek Mártiékkal külföldi edzőtáborokba, ott is közösen végezzük az edzéseket.
Mi a legnagyobb álmod a triatlonnal kapcsolatban?
Valószínűleg minden sportoló, aki mer álmodni, az olimpiát mondja. Én is szeretnék majd részt venni a „nagyok” olimpiáján is. Azok után, hogy ezt az érzést átéltem, minden nap erre a célra fogok gondolni. Emellett szeretnék továbbra is ilyen őszintén és felszabadultan örülni a sikereknek, még több embert megismerni és élvezni ezt az életformát.
