Az edzői pályafutását úszóedzőként kezdő Dévay Lászlónak jó ideig semmilyen kapcsolatban nem volt a triatlonnal, de aztán gyermekei, Márk és Zsombor révén megismerkedett vele, és hamar az élete szerves részévé vált a sportág. A Trion Triatlon Sportegyesület Elnöke és vezető edzőjeként a mai napig ő terelgeti fiait a győztes út felé.
Mióta forog a Dévay-család élete a triatlon körül?
Tizenhat-tizenhét éve egészen biztosan. Bár sosem versenyeztem triatlonistaként, és élsportoló múltam sincs, a mozgás mindig is szerves része volt az életemnek és az is maradt. Éppen ezért különösen nagy büszkeséggel tölt el, hogy edzőként ilyen szép eredményeket érhettem el ebben a csodálatos sportágban. A házasságomból két fiúgyermek is született, előbb Márk 1996-ban, majd Zsombor 2000-ben. Mivel 1992 óta úszóedzőként tevékenykedtem, ezért alap volt, hogy ők is az uszodában kezdtek. Az volt a mi közegünk, ezért hamar megtanultak úszni. Aztán a triatlonba még Mezőtúron csöppentünk bele, amikor Martfűről a triatlonisták hozzánk jártak át úszni. Az edzőjükkel, Balogh Józseffel összebarátkoztunk, Márk is részt vett az edzéseiken, amelyek általában a bányató körül egy rövid futással kezdődtek. Aztán egyszer Józsi mondta, hogy érdemes lenne elindulni egy megyei aquatlonon. Márk ezt kapásból megnyerte és továbbjutott az országosra, ahol száz indulóból a negyedik lett.
Innen már egyértelmű volt az irány?
Láttuk az örömöt és a csillogást a szemében, szóval mondhatjuk, hogy igen. Fontosnak tartottuk, hogy ne mi, szülők mondjuk meg a gyereknek, hogy mit csináljon, hanem találja ki ő maga. Nem volt rájuk semmilyen nyomás helyezve, az egyetlen dolog, amit szerettünk volna, hogy sportoljanak. Márk nem sokkal később már a triatlonos diákolimpián is elindult, és egy tizennyolc kilós mountain bike-kal is továbbment az országosra. Ez volt az a pillanat, amikor miután hazajött, kijelentette, hogy ő ezt szeretné csinálni. Ehhez igyekeztünk minden támogatást megadni neki, majd nem sokkal később követte őt Zsombor is, aki tehetséges mellúszóként kezdte a sportpályafutását.
Mik azok a legfontosabb értékek, amiket szülőként, és mik azok, amiket edzőként át szeretnél adni a gyerekeidnek?
1971-es születésűként, kétszeres apukaként az ember eljut ahhoz a pillanathoz, amikor kicsit leül és elgondolkozik a saját eddigi életén is. Eléggé őrült világban élünk, amiben talán az a legfontosabb, hogy ha valaki teljes emberként szeretné az életét élni, akkor találja meg azokat a dolgokat, amik igazán boldoggá teszik őt. A lényeg, hogy amit csinálnak, azt örömmel és boldogsággal tegyék. Mint edző, azt tudom mondani, hogy nincsenek vesztett helyzetek, bárhonnan fel lehet állni, csak akaraterő és kitartás kell hozzá. Mondjuk ez az élet minden területére igaz.
Hogyan látod, mik Márk és Zsombor legnagyobb erősségei, és mi az, amiben még van tér a fejlődésre?
Látva, hogy milyen terheléseket kaptak eddig, még mindkettejükben van továbblépési lehetőség. Ami nagy segítség lenne nekik és a többi kiemelt válogatott sportolónak, ha többször lennének közös edzőtáborozások és összetartások. Márk és Zsombor évek óta együtt edzenek, de az ritka, hogy mondjuk másokkal közösen, hat-nyolc-tíz fős csoportokban készülhetnének. Márk hatalmas erőssége a sport iránti szeretete és elkötelezettsége. Imádja ezt, ez az élete. A világ egyik legjobb triatlonos úszójaként emlegetik, de a tavalyi Balaton-átúszáson elért egy óra négy perces eredményével is csak három perccel maradt el a válogatott hosszútávúszóktól, és Zsombor is leúszta egy óra öt perc alatt a távot.
Úgy sikerült a szezonkezdet, ahogyan vártátok?
Igazából 2025-ben a fiúk képességeinek a további kiaknázására szeretnénk koncentrálni, emellett csak a tisztességes helytállás a cél. Márknál az, hogy hányadik lesz, nem fontos, Zsombornál egy picit az lenne, mert szeretnénk, hogy ő is feljebb kerüljön a világranglistán. Ő egyébként most végzett az egyetemen, sikeresen lediplomázott. Eddig nem volt egyszerű a kettőt együtt csinálni, de megoldotta. Most, hogy egy kicsit felszabadult, próbálja magát feljebb hozni, ez az edzésmunkáján is látszik – jobban oda tud koncentrálni, figyelni a tréningekre. A szamarkandi világkupán elért top tízes szereplése után elmondta, hogy sok mélypont volt a futásában, de mindegyiket le tudta győzni. Meg tudta makacsolni magát, hogy ne lassuljon le, hanem lépjen tovább. Ezek a momentumok rengeteget hozzáadnak az emberhez. Lengyelországban kerékpáron nem érezte jól magát, futás közben még rosszabbul lett, ezért muszáj volt kiállnia.
Hosszú nyár előtt állunk, melyik versenyeken lesz a fókusz?
Tiszaújvárosban a világkupán mindketten rajthoz állnak, aztán Márknak a vb-sorozat futamai következnek, Zsombornak pedig a világkupában és az Európa-kupában lesznek versenyei. Én inkább már a világkupákat erőltetném nála, ott jobb eredmények tudnának kijönni belőle. Ráadásul az Ek-mezőnyök tele vannak olyan fiatalokkal, akik a legtöbbször túlvállalják magukat, olyan iramot vállalnak fel, amik kamikazénak tűnnek. A vk-n a résztvevők jobban vigyáznak egymásra, letisztultabb egy-egy futam képe.
Milyen esélyeik lehetnek a fiúknak kijutni a Los Angeles-i olimpiára? Mindkettejük esetében ez a távlati cél?
Márkkal sokat beszélgettem már erről, ő mindenképpen beleáll a Los Angeles-i kvalifikációba, mert hiányérzete lenne, ha nem így tenne. Iszonyatosan akarja, nem szeretne még egyszer úgy járni, mint az előző kvalifikációs sorozatban. Az ő felkészültsége és keringése abszolút alkalmas lehet rá, hogy a jövőben a hosszabb távok felé is elmenjen. Sokkal kevesebb erőfeszítéssel is meg tudná csinálni a felkészülést és magukat a versenyeket, mint az olimpiai távon. Zsombor is szeretne kijutni az olimpiára, de örülünk neki, hogy már nem csak a klasszikus vb-sorozat és világkupa elérhető, hanem egyéb lehetőségek is vannak a triatlonban, amelyekkel ezt az életmódot akár csak a megélhetés szempontjából is fenn lehet tartani.
