Faldum Gábor ritkán ad fel versenyt, de akkor nyomós okkal teszi azt. Így volt ez a múlt hétvégén Abu-Dzabiban, a világbajnoki sorozat nyitó állomásán is. Rutinos versenyzőnknek a mostani szezontól kezdve már apukaként is helyt kell állnia, de ismerve a munkabírását, ebben az új szerepkörben sem fog kudarcot vallani.
Összességében milyennek értékeled az Abu-Dzabi szezonkezdeted?
Bizakodva, de egy apró sérüléssel a lábamban érkeztem meg az év első versenyére. Sűrű napok vannak mögöttem a felkészülésben, ilyenkor mindig peches vagyok és belekavarodok valamilyen kisebb húzódásba vagy gyulladásba. Most is így volt: az egyik edzésemen futottam egy percen belüli négyszáz métert, de mivel kimaradt a nyújtás és lazítás, megsérültem. Ez Abu-Dzabira sem jött rendbe, a bemelegítésnél éreztem, hogy rossz lehet a vége. Az úszás és a bringa még nem okozott gondot, de a futás elején elkezdtem érezni a vádlimban a fájdalmat. Vérzett a szívem, mert gyűlölök versenyt feladni, de most ez volt a legbölcsebb döntés.
A sérülést leszámítva, hogyan alakult a téli felkészülésed?
Ezen a télen itthon készültem, majd csak áprilisban megyek meleg égövi edzőtáborba. A nagy hideg, ami mostanában van, nyilván nem segített, sokat görgőztem és kondiztam, futni főként kint futottam, valamint be tudtam iktatni a programomba néhány hétvégi hosszú bringázást is. Kerékpáros szempontból kicsit tartottam a téltől, de a görgőzés-montizás kombóval sikerült tisztességesen felkészülnöm, ezért is éreztem jól magam a kerékpáron Abu-Dzabiban.
Hogyan képzeljük el egy heted? Általában hány edzéssel kell számolni az év ezen szakaszában?
Futásból hatot, úszásból ötöt, kerékpárból a téli időszakban négyet, nyáron ötöt edzek egy héten. Emellett télen sokat erősítek, heti három-négy alkalom ebből is hozzáadódik az edzésmennyiséghez. Ha ez megvan, akkor érzem magam elég nyugodtnak ahhoz, hogy egy vb-sorozatra vagy egy féltávú versenyre megfelelő mentális állapotban tudjak odaállni. A kerékpáros edzésekhez a Zwift nagy segítség szokott lenni, így Kollár Erikkel és még pár emberrel az egyesületből tudjuk húzni egymást. Mindenki a saját wattját tekeri, mégis óriási segítség, hogy másfél órát velem együtt mennek. Egyedül az úszáshoz találom meg nehezebben a lendületet, ezért is járok reggel hatra, mert akkor vannak mások is az uszodában, akikkel tudjuk húzni egymást. Futni a maratoni országos csúcstartó Szemerei Levivel szoktam, ha itthon van.
Könnyű volt motivációt találni a sikertelen olimpiai kvalifikáció után?
Úgy érzem, még bőven van mit tennem, szóval ezzel nem volt gond. Amúgy is szeretek „csak úgy” jó formában lenni, amikor nincsenek versenyek. A mai napig megvan az a felszabadító érzés egy-egy sikeresen elvégzett gyors futás, vagy wattra meghatározott bringázás befejezésekor. Ugyan követek el hibákat, de ha odafigyelek és hallgatok a saját testemre, akkor még mindig működésre tudom bírni. Nem az a kérdés, hogy megcsináljam-e a munkát vagy sem, hanem az, hogy vissza tudjam fogni magam, és ne hajtsam túl a dolgokat.
Mikor szoktál elégedett lenni a teljesítményeddel?
Ez inkább attól az érzéstől függ, hogyan megy a verseny. Persze a helyezés is fontos, de ebből a szempontból nem ez számít. Elég a tavalyi jokohamai vb-futamra gondolni, amikor elestem és törött kormánnyal teljesítettem a kerékpáros részt, majd 40 másodperes hátrányból visszafutottam a mezőnyre.
Már nem csak a pályán, hanem a „való életben” is helyt kell állnod. Állod a sarat apukaként is?
December 15-én született meg a fiam, Marci már két hónapos. Szerencsénk van vele, mosolygós, jókedvű és jó alvó is. Még nem volt olyan éjszakánk, hogy utána a reggel hat órás úszásra ne tudtam volna felkelni. A feleségemmel eddig nagyon jól össze tudjuk hangolni a dolgokat, nyáron pedig talán még ennél is egyszerűbb lesz, mert a hosszabb nappalokon könnyebb lesz elosztani az edzéseimet.
Hol láthatunk téged legközelebb rajthoz állni? Hogyan néznek ki a következő hónapjaid?
A következő időszakban visszatérünk a kemény munkához, legközelebb májusban versenyzem. Egy vagy két féltávú versennyel indítok, a Challenge Cesenaticót néztem ki magamnak, de addig még rengeteg idő van. Az idén még egy Európa-bajnokságon elindulnék, a céljaim között van a tiszaújvárosi világkupa és a vb-sorozat hamburgi állomása is.
