Bicsák Bence a február 15-i hétvégén versenyzett először a párizsi olimpia óta, a világbajnoki sorozat nyitó állomásán, Abu-Dzabiban, ahol a 34. helyet szerezte meg. Kétszeres olimpikon triatlonosunkkal a versenyről, az elmúlt időszak nehézségeiről, kedvenc és kevésbé kedvelt versenyhelyszíneiről, és egyelőre megmagyarázhatatlan módon, szőrén-szálán eltűnt olimpiai pontszámairól is beszélgettünk.
Milyen élményekkel tértél haza Abu-Dzabiból? Azt kaptad a hétvégétől, amit vártál?
Összességében hiányérzetem van, a harmincnegyedik helynél jobb eredményre számítottam. A bringa második felére szétszakadt a bolyunk, utána már nem voltam valódi versenyhelyzetben. Régen versenyeztem, ennek ellenére elég sok dolgot jól oldottam meg, de a vízből kifutás és maga a kerékpározás első fele sem volt az igazi. Januárban nagyon sokat szenvedtem a bölcsességfogammal, egy ideig nem is tudtam, hogy mi okozza azt a szűnni nem akaró fejfájást, amit régóta éreztem. Szerencsére, miután hazatértem Abu-Dzabiból, hétfőn kihúzták a fogam, azóta jobban vagyok.
Hogyan élted meg az úszást, a kerékpározást és a futást külön-külön?
Jól indult a versenyem, az úszás elején erősnek éreztem magam, általában ez kritikus pont szokott lenni. Örültem neki, hogy a bójákhoz a tizedik helyen értem oda, de ott a rugdosódásban egy kicsit veszítettem. Az utolsó száz-kétszáz méteren estem csak vissza, így jöttem ki huszonhetedikként. Kicsit hideg, 21-22 fokos vízben kellett úszni, ezt annyira nem szeretem, szerintem egy kicsit elhagyott az erőm a végére.
A kifutásban nagyon visszaestem, sokan megelőztek. Régen csináltam ilyet, a triatlonnak ezt a részét edzéseken nem igazán lehet gyakorolni, kellenek a versenyszituációk hozzá. A kerékpározás elején még a győztes Hayden Wilde-ot üldöztem, de egy visszafordítónál a két orosz bekerült elém. Mivel mögöttük voltam, ezért leszakadtam és már nem tudtam felérni. Sokat dolgoztunk Faldum Gáborral, hogy visszaküzdjük magunkat, nyomtuk neki, nyolc-tíz fős csoportban tekertünk, de előttünk egy srác nem bírta a tempót és megszakadt a sor. Onnantól kezdve tudtam, hogy ebből már nem lesz jó eredmény.
A futás előtt próbáltam ezt félretenni, és már csak azért is minél többet kisajtolni magamból. Ezért elkezdtem, ahogy csak tudtam, az első kilométeren még jó volt a tempóm, de aztán jött a fásultság érzése.
Hogyan tetszett az új pálya?
Tetszett, hogy nyugis helyszínen, a tengerparton volt, de a szurkolók hiányoztak. Volt egy veszélyes rész, amikor egy festett aszfaltra kanyarodtunk rá, ezt már a bejárás során jeleztük Gáborral, hogy itt csúszósnak tűnik a kerékpáros pálya. A régi pályán is volt egy ilyen rész, ahol mindenki esett-kelt. A szombati egyéni versenyeken állt is kint egy pályabíró, aki figyelmeztetett rá bennünket, de vasárnap a vegyes váltóban már nem volt ott senki, többen el is estek.
A felkészülés melyik pillanatában ért téged ez a verseny?
Még az alapozó időszakban, ezért magára a versenyre csak az utolsó két hétben készültünk. Edzéstársam, a portugál Vasco Vilaca bronzérmes lett, a formánk nagyjából hasonló volt, a kettőnk között lévő harminc hely nem reális. Remélem, hogy ezt legközelebb meg tudom mutatni.
Azt a hétvége előtt már beszéltük, hogy az idei nagy célod visszatalálni a versenyzés szeretetéhez. Mi játszott szerepet abban, hogy eljutottál ebbe a mentális állapotodba?
Főleg a saját magamra helyezett teher és nyomás következménye a mostani állapotom. Jó régóta úgy járok a versenyekre, hogy nem élveztem a felkészülés utolsó hetét, hanem túlságosan rágörcsölök, stresszessé válok. Ezért sem tudtam sok versenyre odaállni, ezért vagyok versenyhiányban. Ezen mindenképp változtatni szeretnék, amihez most megtettem az első lépést.
A nagy sikert hozó tokiói olimpia után hogyan élted meg a párizsi olimpiát és a kettő közötti három évet?
Tokió után sokáig térdsérüléssel bajlódtam, amiből több mint egy év volt a felépülés. A térdem azóta rendbe jött, de a covid időszak után nagyon megváltozott a mezőny, folyamatosan egyre erősebb lett. 2022-től azért melózom, hogy ismét a top tízbe kerüljek, ehhez a párizsi olimpián is közel jártam, ami az elmúlt időszak után megnyugtatta a lelkem. Úgy érzem, hogy az alap végre nagyon jó, van mire építenem, most már látom a fényt az alagút végén.
Az olimpiai kvalifikációba a 2025-ös szezon még nem számít be, ez mennyiben írja át azt, hogy milyen versenyeket néztél ki magadnak?
Legközelebb március végén, Portugáliában egy Európa-kupa versenyen indulok. Legutóbb tíz éve versenyeztem ott, akkor megfogadtam, hogy soha többet nem megyek oda, mert a hideg víz és a nagy hullámokkal nehezített úszópálya nagyon kemény, nem fekszik nekem. Ez most nem számít, versenyezni akarok! A jokohamai WTCS-verseny rajtlistájára lehet, hogy nem férek fel, mert egyik napról a másikra kivették az olimpiai eredményem pontszámát a ranglistáról. Még nem tudjuk, ez hogyan fordulhatott elő, ennek Lipták Tamással, a Magyar Triatlon Szövetség szakmai igazgatójával szeretnénk minél hamarabb a végére járni. Ha nem lehetek ott Jokohamában, akkor elmegyek a kínai világkupára.
Melyik a kedvenc versenyed, akár csak a világbajnoki sorozatból?
Talán a montreali a kedvenc pályám, ahol háromszor is top tízes voltam. De a jokohamai pályát is szeretem, igaz, azon mostanában nem tudtam kihozni magamból a maximumot, de korábban harmadik és ötödik is voltam már. Kíváncsi vagyok, hogy Weihai mit tartogat szeptemberben, azt mondták, hogy az feküdne nekem a hosszabb bringás emelkedő miatt. Azon leszek, hogy addigra feljebb kússzak a ranglistán.
