Emlékeimből azonban újra és újra kerültek elő a pár évvel ezelőtti marosvásárhelyi verseny képei, hangulata, környezete, így úgy voltam vele, hogy ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki. Év eleje óta figyeltem a magyar és román triatlon szövetség közös, új kezdeményezését, a Friendship Series állomásait. Távolságra és időpontra is Temesvár tűnt a legoptimálisabb választásnak.

Azt kell mondanom, nem csalódtam, most sem. Temesvár maga is nagyon szép, a verseny szervezése pedig szuper volt. Kezdve a rajtcsomagtól, a depón keresztül a pályák útvonaláig, minden logikus és rendezett volt. A depóban a dobozba pakolás megint nagyon tetszett, tényleg rend volt, nem voltak szétguruló kulacsok, eldobált felszerelések, félrerúgott futócipők. A versenyzők közül többen is beszéltek magyarul, így a segítségemre voltak, elmagyaráztak mindent, hogy náluk mit hogyan szoktak, és egyébként se izguljak, majd szépen megy a maga útján minden. 😊

Ettől még persze, hogy nagyon izgultam, jobban, mint itthon bármikor, de óriási élményt és motivációt adott ez a verseny. Az elért eredmény, az abszolút női 2. hely, korcsoport 1. hely, hab a tortán, álmomban sem gondoltam volna. Büszkeség volt magyar mezben versenyezni, hogy magyarul szurkoltak nekem külföldön. És persze mindig azt gondoltam, hogy ez lehetetlen. Amikor pedig ezeket a sorokat írom, már át is léptem a saját lehetetlenemet.

Köszönöm Trion Triatlon Sportegyesület, Dévay László, Anikó Dévayné Szűcs a munkátokat, az edzéseket, a biztatást, a mindent.” 

Üdvözlettel

Iváncsics Nóra