A szervezők nagy része mai napig űzi ezt a sportot így pontosan tudják, mire van szükség egy ilyen eseményen. Hallgasd meg a podcast legújabb epizódját, ha kíváncsi vagy, milyen feladatokkal jár egy ilyen program megszervezése vagy olvasd el az alábbi cikket, ami az adás rövid kivonata. 

VASI VASEMBER

Lovasi András bár már nem szervezője a versenynek, ő volt annak idején a megálmodója, így kihagyhatatlan eleme az esemény bemutatásának. András 1983-ban járt egy budapesti eseményen, amit a megyei sport vezetőknek tartottak. Itt mutattak be egy filmet, ami a Honolului triatlon világbajnokságról szólt, amit egyébként a mai napig megrendeznek. A filmben bemutatták a felkészülést, az alázatos munkát és a versennyel járó nehézségeket. Meséltek arról is, hogy a sportot alapvetően az amerikai tengerészgyalogosok felkészítésére találták ki. Andrást az első perctől fogva lehengerelték azok az irdatlan távok, amiket a versenyzők megtettek ezen az eseményen, ennek hatására döntötte le, hogy ő is egy ehhez hasonló megmérettetést fog szervezni Szombathelyen és már kollégáitól is úgy köszönt el akkor, hogy jövőre találkozunk az első magyar triatlon versenyen. Persze ekkor még csak nevettek rajta, de az álom valóra vált, 1984-ben megrendezték az első hazai versenyt. 

A szervezés során voltak nehézségek természetesen, hiszen ki kellett alakítani az útvonalat, meg kellett tervezni a távokat. A Honolului táv negyedét lőtték be optimálisnak. Úgy számoltak, hogy 50-100 versenyző lesz az első eseményen. Ebben az időszakban Szombathelyen mindenkire átragadt a triatlon láz, így nagy szerencsére rengeteg támogatást kaptak. András 1984-től 1988-ig volt a Vasi Vasember szervezője és a mai napig nagyon szerencsésnek gondolja magát, hogy egy országos rendezvénysorozat létrejöttében segédkezhetett. 

 Jelenlegi szervezők közül Lengyel-Soós Hajnalka is beszámolt arról, hogy, hogyan látják a verseny jövőjét. Nagyon fontosnak tartja, hogy a jövőben is megőrizzék a negyven évre visszatekintő hagyományokat, amik az eseményt fémjelzik. Ilyenek például az útvonalak, hiszen a résztvevők továbbra is a csónakázó tóban úsznak, ugyanazon a kerékpárúton kerekeznek és még most is a múzeumfaluban futnak. Mindig igyekeznek pár újítást is behozni, de ezekre a hagyományokra nagyon figyelnek, hiszen ennek a versenynek is megvannak az igazi legendái, akik a legelső versenytől minden évben teljesítik a távot, ők ehhez vannak szokva és ezt szeretik és ezek az emberek másokat is motiválnak arra, hogy részt vegyenek a versenyen. 

Hajnalka a lehetetlen átlépéséről azt nyilatkozta, hogy természetesen nekik is megvannak a nehézségeik. Például rengeteg útlezárással jár a verseny, ami nagyon pontos előzetes kommunikációt igényel és sok rugalmasságot a város lakóitól. Volt idő, amikor azt mondták, hogy Szombathelyen soha nem fogják lezárni az utakat a verseny kedvéért, mégis sikerült a munkájuknak köszönhetően. 

Rengeteg további, akár nemzetközi versenyt is szerveznek Szombathelyen, így pontosan tudják, hogy modern eszközökkel például social media, online kampányok, már könnyedén el tudják érni az új jelentkezőket. Szerinte ez is a jövő kulcsa, továbbál folyamatosan dolgoznak azon is, hogy a verseny egyre jobban közösségi program legyen. A Vasi Vasember ráadásul egy olyan bázis is lehet, ahonnan kinőhetik magukat a profik és később letehetik a névjegyüket nemzetközi szinten is. Ők azon dolgoznak, hogy ilyen bázissá lépjenek elő és folyamatosan segítsék az utánpótlást.

FADD-DOMBORI VERSENYSOROZAT

Czencz Péter nevét senkinek nem kell bemutatni a hazai triatlon világban. Pár év kihagyás után most újra visszatért és szervezőként tevékenykedik a Fadd-Dombori versenyen. Az eseményt 1984-ben álmodták meg amelyet a Vasi Vasember is inspirált. Végül 1985-ben került megrendezésre az első verseny, ami napjainkra a legnépszerűbb sprint-távú versennyé nőtte ki magát. A kezdeti táv 525 km volt. A fő nap után másnap mindig váltót is rendeztek és régi hagyományra tekint vissza a pénteki toronyfutás is, napjainkig ezzel indítják a programot. Péter szerint az elmúlt években sem lett könnyebb triatlon versenyt szervezni. Ez egy egy éves munka, hiszen a versenyzőket oda kell csábítani és ez rengeteg feladattal jár. 

Ő úgy látja, vissza kell menni a tömegekhez. Elképzelése szerint, ez sokat lendítene a részvételi számon, ha ezek az események igazi programok, beszélgetések, élmények lennének mindenki számára. Azt szeretné, ha a jövőben nem csak a teljesítmény, hanem a „buli” része is nagyobb teret kapna. 

EXTREMAN NAGYATÁD

Sokáig nem volt a Hawaii Ironman-hez hasonló hosszútávú verseny Magyarországon, hiszen nem tartották eléggé indokoltnak, úgy gondolták maximum tíz ember venne rajta részt. A Balaton Szuper volt erre az első próbálkozás. Ezen indult Dr. Herr Gyula is, de sajnos a versenyt gyorsan elkaszálták. Gyula nem békélt meg ezzel és eltökélte, hogy Nagyatádon megvalósítja a versenysorozatot.

Csupán szájhagyomány útján terjedt az esemény és első alkalomra már 39 fő nevezett, azonban ez még nem tekinthető hivatalos versenynek. Az esemény odáig nőtte ki magát, hogy idén már a harmincötödik alkalommal fogják megrendezni. Gyula pontosan be tud számolni arról, hogy mi történt az évek során, hiszen a kezdetek óta a szervezők táborát erősíti. Itt a leghosszabb a kerékpárpálya, rengeteget kellett rajta változtatni, míg kialakult a jelenlegi útvonal, így a jubileumra az a tervük, hogy újradefiniálják kerékpár útjukat. 

További érdekesség, hogy a nagyatádi versenyen közel százan vannak azok, akik már a tizedik versenyükön is túl vannak, de olyan is akad, aki idén a harmincegyedik versenyére készül. 

Ezen a versenyen inkább kisebb távokkal próbálják becsábítani az új versenyzőket, hátha kipróbálják magukat, hiszen jelmondatuk „Az út maga a cél”. 

Gyula szerint mindig világos és pontos célkitűzésekre van szükség nem csak a sportban, de a szervezésben is, és akkor nincs lehetetlen.