Miért éppen triatlon?

Sokan azt hiszik, hogy a triatlon kizárólag a „vasemberek” sportja, vagyis csak a különleges felkészültséget kívánó Ironman versenyeken lehet elindulni. Szerencsére ez tévedés, a triatlon versenyek a szabadidős-sportolók számára is elérhetőek!

A legnépszerűbb távok: a sprint, a rövid, vagy más néven olimpiai táv, a középtáv (70.3) és az Ironman.

Az Ironman-versenyeken 3,8 km úszás után 180 km-t kell kerékpározni, majd a végén egy maratont, azaz 42,2 km-t futni. A 70.3-as kategória szintén egy jól bevált formula: 1,9 km úszás, 90 km kerékpározás, 21,1 km futás.

Az olimpiai távú versenyek 1,5 km úszásból, 40 km kerékpározásból és 10 km futásból állnak. Akik most vágnak bele a triatlonozásba, nekik érdemes a még rövidebb távok valamelyikével kezdeniük: a sprint táv, vagyis a 750 méter úszás, 20 km kerékpározás és 5 km futás egy átlagos felkészültségű ember számára is teljesíthető kihívás. Sőt, aki szeretne egy még pörgősebb versenyen debütálni, számára a szuper sprinttáv (300 méter úszás, 12 km kerékpár, 3 km futás) a jó választás.

A sprinttávot az elit versenyzők egy órán belül teljesítik, az amatőrök egy és két óra közötti időre számíthatnak. Az olimpiai távon a legjobbak 1 óra 45 perc körüli teljesítményre képesek, újoncként már a 3 és fél – 4 óra is jónak tekinthető. A 70.3-as versenyeken a győztes általában 3 óra 45 perc körül érkezik be, a szintidő 9 óra szokott lenni. Az Ironman-versenyeken a legtöbben 12-14 órás eredménnyel végeznek, amivel még így is jócskán a 17 órás limitidőn belül vannak.

A megfelelő felkészültségi szintet már akár nyolc hét, azaz két hónap alatt elérhetjük, heti négy-öt edzéssel. Például két úszás, egy futás és két bringázás az egyik héten, két úszás, két futás és egy bringázás a következő héten. Ha ez már stabilan megy, akkor lehet kombinálni az edzéseket.

A triatlon egyik különlegessége és nehézsége, hogy három különböző sportághoz kell megtalálni a megfelelő öltözetet és felszerelést.

A triatlonmez egy gyorsan száradó anyagból készült egy-, vagy kétrészes ruha, amelyet olyan betéttel láttak el, hogy mindhárom versenyszám teljesíthető legyen benne. Ha attól félnénk, hogy nem bírnánk a hideg vizet, a neoprén ruha segít, hogy az úszást kevésbé érezzük kellemetlennek, az úszószemüveg szintén fontos része a verseny első szakaszának.

Egy kerékpár (ideális esetben országúti bringa) és egy jó minőségű futócipő szintén elengedhetetlen a sikeres teljesítéshez. Kerékpározás közben a bukósisak használata kötelező.

A verseny az úszással kezdődik, melynek rajtja történhet vízbe futással, vagy például úgy, ahogy a párizsi olimpián is láttuk, hogy egy épített stégről ugranak a vízbe a sportolók. A pályát általában valamilyen tóban, tengeri öbölben, vagy nem túl gyors sodrású folyóban jelölik ki. Úszás közben nem tilos a bolyozás, vagyis egy másik versenyző lábvizén úszva lehet spórolni az energiával.

A kerékpáros szakaszt nagyban meghatározza, hogy egy versenyen engedélyezik a bolyozást, vagyis mehetnek együtt, egymás szélárnyékában a bringások, vagy nem. Mindkét esetben igaz azonban, hogy a versenyzőknek jól kell beosztaniuk az energiájukat, hiszen a kerékpárról leszállva még futniuk is kell!

A futás során a megfelelő állóképesség mellett az akaraterő és a szív is rendkívül fontos, hiszen mentálisan is megterhelő, hogy a már önmagában is kimerítő úszás és kerékpározás után még futócipőt kell húzni.

A triatlon valójában nem három, hanem öt részből áll. A két depózás – vagyis az úszás és kerékpározás közötti, illetve a kerékpározás és futás közötti váltás – ugyanúgy fontos részét képezik a versenynek, mint a három táv teljesítése. Az úszásról kerékpárra történő váltást nevezzük T1-nek, amikor lekerül rólad az úszószemüveg, az úszósapka és a neoprén ruha (ha van), majd a kerékpáros cipő, a bukósisak és a napszemüveg felvétele után megkezdheted a tekerést. A kerékpárról futásra történő váltást nevezzük T2-nek, amikor letesszük a bringánkat, kibújunk a kerékpáros cipőből, hogy aztán felvegyünk egy futócipőt a verseny utolsó szakaszára. A depóterületen soha nem szabad kerékpározni, tolni kell a kerékpárt.

A depózásokban történő átöltözést ugyanúgy érdemes gyakorolni az edzéseken, mint magát az úszást, a kerékpározást és a futást. Minél gördülékenyebben megy, annál több időt lehet megspórolni.

A bedepózás a kerékpározáshoz és a futáshoz szükséges felszerelések leadását jelenti. A T1 és a T2 a pálya kialakításától függően lehet egy helyen vagy külön is. A bedepózás során a rendezők átveszik a felszerelést, valamint ellenőrzik a kerékpár biztonságos és szabályos felszerelését (fékek állapota, fékkarok elhelyezkedése, könyöklő tilalma a bolyozós versenyeken) és a kerékpáros sisakot.

A versenyzők a felszerelésüket az előre kijelölt, rajtszámukkal jelzett helyre teszik. Általában ilyenkor írják fel a karjukra filctollal a rajtszámot, mivel a szárazföldi számokban használatos rajtszámot a vízben nem viselhetik.