Fantasztikusan sikerült Lehmann Csongornak a világbajnoki sorozat hatodik, londoni állomása: 2024 Cagliari és 2025 Karlovy Vary után a harmadik bronzérmét szerezte meg a WTCS-ben, aminek köszönhetően feljött a pontverseny 6. helyére.
Gratulálunk a londoni szereplésedhez, kevesebb mint egy év után sikerült visszatérned a WTCS-dobogóra. Tízes skálán hányast adnál a teljesítményedre?
A legnagyobb alázattal, de 10-est mondanék, mert ebben a versenyben most ennyi volt, nagyon jó mentális állapotban tudtam végig csinálni a futamot. Maximálisan meg vagyok elégedve, mert mindhárom sportágban jól vettem az elém gördülő akadályokat. Az úszás, a kerékpár és a futás is jól ment, végig higgadt tudtam maradni.
Minden úgy történt a futamon, ahogyan szeretted volna? Csak nyolc másodpercre voltál a győztes Matt Hausertől, ami figyelemre méltó.
Amikor a lányok versenyét figyelve láttuk a pálya adottságait és azt, hogy ott nem feltétlenül egyetlen nagy bolyban zajlik a verseny, reménykedni kezdtünk, hogy náluk is hasonló lehet a forgatókönyv. Nagyjából pont egy ilyen hat tagú körüli elmenésben gondolkodtunk, ami kialakult, mert egy ekkora csoport általában hatékonyan tud együttműködni. Sikerült is egy percre növelnünk az előnyünket a futásig, onnantól már jó pozícióban voltam.
14:17 percet futottál. Volt már ennél jobb 5 kilométered?
Nem biztos, hogy a pálya megvolt öt kilométer, de mindenképp bizakodásra ad okot, hogy Matt Hauserrel és Vasco Vilacával egy tempót tudtam futni. Ők azért elég jól nyomják a sprinttávot, nekem pedig ez volt az első dobogós eredményem ebből a fajtából. Végig jónak éreztem a lábaim, a bringáról futásra váltva az első néhány száz méteren az élre törtem, hogy az én ritmusomban fussunk, majd jól átvettem az ő tempójukat. A végén az emelkedőn még próbáltam robbantani is egyet, ami szintén azt mutatja, hogy erős voltam.
Mennyire volt furcsa a verseny ezzel a sportcsarnokos megoldással?
Nagyon különleges és érdekes volt. Kimondottan szeretem, amikor van egy extrém komponens. Mindig kialakít néhány váratlan szituációt, amikben általában jól és magabiztosan mozgok. Ez most is működött, a kanyargós, benti futás is változatos volt, amit szintén élveztem, sikerült kihasználni a pálya előnyeit. Tavaly a Supertri-sorozatban elég sok ehhez hasonlót tudtam gyakorolni, szóval abszolút kedvezett nekem.
Júliusban három hét alatt három érem a magyar triatlonnak a legmagasabb szinten: a hamburgi mixváltó vb-ezüstéremmel kezdődött, majd az edmontoni vk-n Kropkó Márta folytatta szintén egy ezüsttel, most pedig tőled újabb WTCS-érem jött. Mi az, ami szerinted 2026-ra ennyire összeállt?
Ha Szalai Fanni és az én tiszaújvárosi világkupagyőzelmem is idevesszük, akkor még büszkébbek lehetünk! Az előző években már mindannyian ott kopogtattunk a legjobbak ajtaján, ott voltunk a határán, hogy belépjünk rajta. Ha egyszer átfordul a trend, akkor elkezdenek jönni az eredmények. Most ezt tapasztaljuk, amit az érmekkel számszerűsíteni is lehet. A jó egyéni formák kiadták a mixváltó-második helyet. Mindenki kicsivel jobb lett, mint az ezt megelőző időszakban – pont annyival, hogy megérkezzünk a legjobbak szintjére.
A londoni bronzérmednek köszönhetően óriásit léptél előre és a 6. helyen állsz a WTCS-pontversenyben, csupán néhány pontra vagy a 4. helyezett Luke Williantől. Újra reális cél tud lenni, hogy a Hauser, Vilaca, Hidalgo trió mögötti legjobb helyezést megszerezd?
A hamburgi, bukással nehezített forduló után nem voltam jó helyen a ranglistán, éppen ezért Londonban ilyen tekintetben nem volt rajtam nyomás. Ezentúl is így kell hozzáállni, ugyanilyen felszabadultan. Elég közel vagyunk egymáshoz, ebből még akármi lehet.
Mi vár most rád a következő hetekben, hol láthatunk legközelebb versenyezni?
A hétvégén megyünk Lengyelországba a mixváltó Európa-bajnokságra, ahol én is a csapat tagja leszek. Ezt a versenyt egy hosszabb edzésblokk követi majd, utána pedig jön a szezon hátralévő része, benne a Supertri-döntővel, a Karlovy Vary-fordulóval a WTCS-ben, majd a pontevedrai nagydöntővel.
