Kuttor Csaba védelmében - hosszabban

Mindenekelőtt fontos leszögezni – a jelenleg is aktív versenyzőink miatt és azok védelmében egyaránt - hogy a napokban elterjedt téves mantra szerint Kuttor Csaba nem a legjobb triatlonos Magyarországon, már amennyiben a sportot eredményben mérik: mind olimpiai, mind EB-VB, világkupa, világranglista helyezésben jobb eredményekkel rendelkezik a jelenleg aktív élversenyző generáció, mint ő valaha.

 

Persze ha a mindeddig a legtovább nemzetközi szinten sportoló, vagy ha a legtöbb Olimpiára elutazott triatlonos személyét keressük, akkor annak a kategóriának biztosan ő győztese (és ez minden személyeskedés nélkül, és elismerve a kvalifikációs teljesítményét, de nem elhallgatva, hogy a kijutni és elindulni egy olimpián az nem ugyanaz). Talán a hosszan tartó egyeduralkodás egyik oka az volt, hogy az akkoriban a válogatottak szövetségi támogatása minimális és esetleges volt, csak a legkeményebb, legelszántabb versenyzők tudtak érvényesülni (ez most dicséret), de ebben az időszakban, pont anyagi okok miatt sok versenyzőt elvesztett a sportág, akik elfordultak más önmegvalósítási lehetőségek felé.

 

A jelenlegi elnök és elnökség előtti érában a Magyar Triatlon Szövetség eredményekben és anyagi lehetőségekben, ha úgy tetszik támogatásban a „futottak még” kategóriában volt. És annak se a tetején.

 

A komolyabb támogatások éppen hogy dr. Bátorfi Béla megjelenéséhez köthetők. A korábbi alelnöknek, majd 2014-től már kétszer megválasztott elnöknek jelentős része volt abban, hogy a triatlon akkor és azóta komoly sportágfejlesztési támogatáshoz jutott, ezzel a kiemelt sportágak „előszobájába” került. De Columbo se állna itt meg.

 

Legjobb helyzetben nyilvánvalóan a „TAO” vagy látványsportágak vannak, de jelentős – állami forrásból érkező - támogatással jár a kiemelt és felzárkóztató sportági státusz is. És a tényszerű megjegyzésként el kell mondani, hogy a TAO látványsportokra célzott megjelenésével a klasszikus szponzoráció gyakorlatilag a töredék részére esett vissza, a szövetségek legfőbb támogatója maga az állam. Így működik a Magyar Triatlon Szövetség is, az elnök feladata - amit általában sikeresen, néha nagyon sikeresen végez - az állami források mozgósítása.

 

Tehát ezeket az összefüggő tényeket csak a szenzáció hajhász megközelítés emeli „váddá” és csak a kívülállók hiszik igaznak. Azok, akik valóban értenek a sportszövetségek működéséhez pontosan ismerik ennek miértjét és mikéntjét.

 

A sportág lehetőségeinek javulásával (Kuttor állításaival ellentétben) 2016. év végén átfogó sportág fejlesztési stratégia készült, ráadásul az MTSZ akkori főtitkára, még Kuttor Csabát is megkérdezte erről, mi több bedolgozta véleményét. A 8 éves, átfogó sportág stratégia fő gondolatai a hazai rendezésű versenyek fejlesztése, ezzel az amatőr bázis erősítése és kiszolgálása, az infrastruktúra javítása, az utánpótlás és az élversenyzői réteg támogatása és nemzetközi eredményesség javítása. És pontosan ez történt az elmúlt években:
- A hazai versenyek támogatásával több, nemzetközi színvonalú versenyt rendeznek Magyarországon – ezek népszerűsége a legnagyobb, és tovább nő.
- Minden verseny biztonságát, minőségét a Szövetség szabályozza és kontrollálja egységesített körülmények közé szorítva
- Az amatőr triatlonosok száma megtöbbszöröződött, mindannyian a Szövetség igazolt vagy regisztrált versenyzői.
- Az utánpótlás versenyzők száma nőtt 
- Létrejött egy hosszú távú terv szerint működő, több szintű válogatott keret (Tokió 2020), melyben a versenyzők eddig nem látott felkészülési és versenyzési támogatáshoz jutottak.
- Az élversenyzői réteg szélesedett, nemzetközi eredményesség soha nem látott szintre nőtt.
- Reális esélye van a sportágnak olimpiai pontszerzésre, és minden korábbi eredmény javítására.

 

A stratégia és fejlesztés kapcsán a sportág eredményessége javult. Az elmúlt 3 évben három világbajnoki dobogó, benne egy világbajnoki cím, Európa-bajnoki dobogók, EB top 10. helyezések, világkupa dobogós helyek érkeztek úgy, hogy a sportszeretők és értők csak „kapkodták a fejüket”. Pontosan a napikban lett Tóth Tamás magyar triatlonos a Nemzetközi Triatlon Szövetség Versenyzői Bizottságának az elnöke és tegnap jelölték Dévay Márkot Európa legjobb triatlonosának! A Nemzetközi Triatlon Szövetség konferenciákat, szimpóziumokat és presztízseseményeket hozott és hoz Magyarországra. Minderre azt állítani, hogy ez nincs és semmi nem történik, az egyszerűen egy téveszme.

 

Ilyen szervezettség, ilyen eredményesség és ilyen sportági körülmények 2015-öt megelőzően egyszerűen soha nem voltak. Aki más állít, az kókler.

 

Persze sokkal könnyebb sportvénájú, késő romantikus színekkel festett költőváteszi fantáziarajzot készíteni, mint tételes és tényszerű, előremutató javaslatokat kidolgozni, ami mondjuk egy sportszövetség működéséhez pl. nem árt.

 

De van probléma. Igen van, és igen tudjuk.

 

2016 év végén jelentős mennyiségű olimpiai felzárkóztató támogatás”érkezett a szövetséghez – szintén állami forrásból - jó része címzett felhasználással. Ebből tőkeinjekció jutott sok más mellett a Tokió 2020 programnak, és egy régi adósság rendezéseként az egyesületi támogatások is helyére kerülni látszottak. 2017-ben a 2016-os eredmények után kb. 40 millió forint érkezett az egyesületekhez. Mindenki elégedett és boldog volt. Mindenki alatt mindenkit értünk. Mindenki, kivétel nélkül.

 

A probléma akkor kezdődött, amikor ez az olimpiai felkészítő összeg a budapesti olimpiai tervek eltörlésével visszaestek. Ám a működési forrás kevesebb sem lett, s Szövetségünkhöz 2018-ra maradt a korábbi szintű Sportfejlesztési Támogatás, amitől korábban még egységesen és sportág-szerte ujjongtunk, de a sikeres sportágfejlesztési stratégia okán felturbózódott egyéni eredmények továbbviteléhez mára már kevésnek bizonyul.

 

Ez az, ami fáj Kuttor Csabának, és fáj a többi egyesületnek is, sőt a sokat szidott elnökség tagjainak is, úgy, hogy komoly energiákat fektet mindenki az ideális helyzet visszaállításába. Jelenleg is kérelmek vannak a megfelelő döntéshozók előtt, s folyamatos a működő csatornák keresése.

 

Ezt az elnök és elnökség többször elmondta a tagságnak, türelmet kérve. Ez az a munka, ami időbe telik, és nem mindegy, hogy ki végzi. Ez az, amit ki kellett volna, vagy ki kellene várni. Kuttor Csaba versenyzői attitűdjéből adódóan türelmetlen, és kész lerombolni egy épphogy megalapozott rendszert. Képes porrá égetni az ’azonnal adj nekem ide mindent’-ért válogatás nélkül mindenki más lehetőségét is, s képes kockára tenni azt 25 év után elért szervezeti sikert, ami megalapozza majd a tokiói olimpiai szereplést is, amitől sportágunk egy újabb „polccal” feljebb kerülhetne.

 

Ötletelés, vagdalkozás és látványrombolás helyett dolgozni kell, amihez meg lett volna a lehetősége a Szakmai Bizottságon belül is. Sajnos Csaba nem gondolkodik sem sportvezetőként, sem szervezeti vezetőként, mert akkor tudná, hogy a sikeres felkészüléshez nyugodt körülmények és türelem kell, és hullámvölgyek után pedig mindig hullámhegy jön. Ám mi nem láttuk a 10-15 milliós egyesület képviselőjétől, hogy ezt edzői munkája mellett hatékonyan tudna részt venni az MTSZ napi, operatív munkájában. Valószínűleg azért, mert edzői akkreditációt kértünk neki: februárban Cape Town, WC, majd márciusban Abu Dhabi Wts, aztán áprilisban Bermuda Wts, utána májusban Yokohama Wts aztán Astana Wc, júniusban Antwerpen Wc, júliusban Hamburg Wts és MixWch, augusztusban Montreal Wts, szeptemberben az ausztrál Gold Coast Gf, hogy októberben Sarasota Wc és Salinas Wc zárja a sort. Ha ez a Magyar Triatlon Szövetség titkárságának, elnökségének és elnökének válságfigyelmeztető jele, akkor Tisztelt Triatlonosok itt tényleg válság van. Nem is kicsi.

 

Csak ebben az évben közel 3 hónap edzőtáborozás és megannyi versenyre való kiutazás jutott neki edzőként. 20 éve sportolóként, 10 éve edzőként mindennek a töredéke sem létezett. És ne legyen furcsa, de mi, az egész elnökség ennek örültünk és örülnénk. De láthatóan nem a triatlonsport vagy a triatlon szövetség van válságban, hanem Kuttor Csaba. De úgy tenni, mintha az ezeket keretező saját döntések is a mi hibáink lennének…..hát ez minden, csak nem sportszerű.

 

A legszomorúbb fejezet persze az, hogy a hülyeséget minden tényismeret vagy egy alapvető rákérdezés nélkül simán átveszi, mi több örömmel emeli pajzsára az Index, a 24.hu és a HVG is. Kell a napi alázás. Anélkül nincs újság. Mert már azok az idők is rég elmúltak, hogy az egykor "mértékadó" hírportálok minimális energiát fordítsanak az állítás ellenőrzésre, ne adj isten megkérdeznék a másik felet, és így történhet meg, hogy egy ember válsága lassan azért lesz a köz válsága, mert valójában az egy ember válsága...hát hogy is mondjuk....mint tudjuk egy kicsit hát más természetű.

 

De a Kutya ugat, a karaván halad.

 

Az MTSZ Elnöksége