Czencz Péter, a faddi verseny főrendezőjének gondolatai:
Pista bácsi a magyar triatlon sport ikonikus alakja volt.
(Nem tévesztendő fiával, ifjabb Sáthy Istvánnal aki maga is kiváló triatlonversenyző, edző.)
A triatlon sportág 1984 évi hazai beindulásától kezdve folyamatosan részvevője volt a hazai, illetve a nemzetközi versenyeknek. Sorozatban nyerte korosztálya szenior bajnokságait, 1989-ben Portugáliában rendezett triatlon Európa Bajnokságon kontinens legjobb 50 év feletti versenyzőjének bizonyult, Quadriatlonban (úszás ,kajakozás ,kerékpár, futás) Ibizán világbajnoki címet nyert. Hétszeres Ironman volt.
A munkával és sporttal töltött éveket követően nyugdíjba vonulása után 1998-ban Budapestről Szekszárdra költözött, itt telepedett le. Gyermekekkel kezdett foglalkozni, tanítványai több országos érmet nyertek. Fadd-Dombori, a Duna holtága jelentette számára a kikapcsolódást, a felüdülést, a nyár folyamán a tanítványaival folyamatosan itt edzőtáborozott. A holtág volt életében a kedvenc helye, halála után végső nyughelye.
Életútja, a magyar triatlonhoz és Fadd-Domborihoz való kapcsolata okán méltán jutott a Magyar Triatlon Szövetség Elnöke és a SporTolna Triatlon Fesztivál vezetője arra a közös elhatározásra hogy a a Fadd-Dombori triatlon fesztivál a legnépszerűbb versenyszámát a sprint futamot Sáthy Istvánról nevezzük el.
Sáthy István életútja
Már kisgyerek korában is mozgás szeretete vezényelte. Budapesten Kobányán éltek, sokat futkározott a lakótelepen, futócipő híján édesanya tűsarkú cipőjéről levágta annak sarkait. Testvére hatására evezni kezdett, majd a Postás SE kajak-kenu szakosztályának lett a versenyzője, ahol a nulláról szerveztek egy jól működő szakosztályt. Ez az idő volt a magyar kajak- kenu sport indulása, fellendülése.
A családjukat 1952-ben vidékre telepítették, ekkor kénytelen volt abbahagyni a versenyszerű sportolást. A fővárosba való visszakerülése után sikerült az evezősökhöz visszatérnie. Kimagasló eredményeket nem, de dobogó közeli helyezéseket ért el . A sorkatonai szolgálat teljesítése alatt lehetősége nyílt úszóversenyeken is részt venni.
Leszerelése után megházasodott, három fia született, akiket a KSI-be vitte le úszni, ahol sokat tanult Széchy mester munkáját figyelve. Próbálkozott búvár úszással, 16 méter volt a legmélyebb merülése a Fekete tengerben.1978-ban az „Aranyjelvényesek Olimpiai Mozgalom” visszatérítette az „igazi” sportokhoz az úszáshoz, futáshoz, kajakozáshoz. Minden eseményen rész vett, sikerült is jutalmul a Moszkvai olimpiára kijutnia. Ebben az időben a napi futás adagja 8- 16 kilométer volt. Többször teljesítette a maraton távot, három alkalommal 3 órán belül. Résztvevője volt az első Vasi Vasember Triatlon versenynek, ezt követően a futóversenyek mellett a triatlonok teljesítése töltötte ki hétvégéit .
A lakóhelyén megalakította a „Vörös Róka” futó és triatlon egyesületet .Lelkes kis csapatuk alakult 6-8 éves gyerekekből , akik a mai napig sportolnak, összejárnak. Ugyan ez mondható el szekszárdi tanítványaira is. Tevékenységéért az „Ifjúságért „ díjjal tüntették ki .Különleges képessége volt a közösségek, ezek összetartozásának építéséhez.
Csípő problémái miatt 2000 után sajnos abba kellett hagyni a versenyzést, amit nagyon nehezen élt meg. Ekkor ívelt fel edzői, csapatépítési tevekénysége. Edzőként csak sport iránt elkötelezett szemléletű gyerekekkel óhajtott foglalkozni.
42 éven keresztül dekoratőrként dolgozott, egyetlen nap betegállomány nélkül, és szakmájában mindent elért amit ebből ki lehet hozni. Országos és Budapesti kirakatrendezői versenyen több első helyezést ért el. A HUNGEXPO rendezőjeként a világ számos országában megfordult, és szerzett életre szóló élményeket. o készítette a különböző sportrendezvényekre az első rajtszámokat, trikókat, matricákat, IBUSZ Maraton célkapuját is . Hitvallása az , hogy nem kell mindenkinek egyetemet végezni, az országnak nagy szükség van jó szakmunkásokra is.
